2014. december 31., szerda

Jessica Sorensen : The Coincidence of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a véletlen

 Boldog Új Évet Minden Kedves Olvasónak <3 




 Hogy került a kezembe ? Ez egész egyszerű . Van egy nagyon kedves barátom aki ugyanúgy imádja a könyveket mind én . Szinte az ízlésünk is ugyan az . Ő mondta hogy olvassam el . Nagyon köszönöm neki hisz ez a könyv szerintem hihetetlenül romantikus . Az íróját , Jessica Sorensent  pedig egy nagy taps illeti . Nem egyedi a történet de nagyon jól megírta . Callie és Kayden pedig ahogy mondani szokták tucatszereplők . De nagyon különlegesek . Hogy őszinte legyek nem gondoltam volna hogy megtetszik a könyv . Kicsit szerintem kiszámítható volt de hát ízlések és pofonok :) Mindenkinek ajánlóm és bátran írjatok véleményt :)



Kayden megtanulta, hogy egyetlen esélye a túlélésre az, ha némán tűri a szenvedést. Ha szerencséje volt, meg tudta húzni magát, és tette a dolgát, kibírta egyik napot a másik után. Ám egy este úgy tűnt, végül mégis oda a szerencséje – és az élete… míg fel nem bukkant egy Callie nevű lány, éppen időben, hogy őrangyalként megmentse.
Callie nem hisz a szerencsében. A tizenkettedik születésnapján történt szörnyűség óta nem. Miután túlélte a borzalmat, Callie eltemette magában az érzelmeit, és megfogadta, hogy soha senkinek nem árulja el, mi történt. Most, hat évvel később, még mindig küszködik ezzel a fájdalmas titokkal, ami kis híján felemészti.
Amikor a sors úgy hozza, hogy Kayden és Callie ugyanarra az egyetemre kezdenek járni, a fiú elszánja magát: megismerkedik a gyönyörű lánnyal, aki megváltoztatta a végzetét. A csöndes és visszahúzódó Callie még mindig fél bárkit is beengedni a világába. Kayden azonban biztos benne, hogy Callie okkal tért vissza az életébe. És minél inkább igyekszik a lány életének részévé válni, annál inkább rádöbben, hogy ezúttal Callie szorul megmentésre…


Kedvenc rész :


Életünk során elég egyetlen véletlen, hogy összehozzon minket, és a szívünk egy pillanatra egyszerre dobbanjon.
132. oldal, 5. fejezet



Elképesztő, hogy az ember csupa olyasmit jegyez meg örök életre, amit a legszívesebben elfelejtene, viszont mindaz, amit kétségbeesetten meg akar őrizni, elillan, akár homokszemcse a szélben.
54. oldal



– Kibírom a hegeket, pláne azokat, amik kívül vannak.
140. oldal



– Rólam van szó?
Ajkamba harapok, felhevül az arcom.
– Nem.
– De igen! – mondja büszkén. – Még mindezek után is el tudom érni, hogy elpirulj. Öcsém, én aztán jó vagyok!
321. oldal

 Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok.



Csak azért, mert a világ tele van rossz dolgokkal, nekem még nem kell hagynom, hogy ez elszomorítson.
196. oldal



– Neked tetszik, ha rámenős vagyok? Ettől megkívánsz?
Na, bassza meg! Tényleg holtrészeg.
216. oldal


Az élet csupa szerencse, például amikor az ember jó lapokat kap, vagy egyszerűen csak jókor van jó helyen.
(első mondat)



Köztudott tény, hogy sok ember inkább elfordítja a fejét, ha valami rosszat lát.
25. oldal



A részegség tök fura.
133. oldal




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése