Dean R. Koontz : Mr. Murder

Elösször is szeretnék újra bocsánatot kérni . A gépem nem mindig engedi hogy tegyek föl ide egy könyvet . Másodszor pedig mindenkinek Boldog Karácsonyt ! :) Reméljük hogy sok könyvet hoz a Jézuska :)


A regény főhőse Martin Stillwater igazán boldognak érezheti magát. Sikeres író és két, elbűvölő kislány büszke édesapja. De mindez darabokra hullik, amikor egy esős délután egy idegen tör be az otthonába, és kijelenti: „Elloptad a feleségemet, a gyerekeimet – az életemet! Visszaveszem tőled!” Az idegen, abban az őrült tudatban, hogy ő az igazi Martin Stillwater, könyörtelen akcióba fog, hogy elpusztítsa Martint, és visszaszerezze azt a családot és azt az életet, melyről úgy hiszi: az övé. A család menekül, de bárhol is rejtőzzenek el, üldözőjük megtalála őket…..

A harmadik Koontz-könyv, amit olvastam, várakozással, de ez most gyenge (uram bocsá'), nagyon gyenge volt. Szinte nem is izgultam, pedig biztos kellett volna. Nem szeretek én így nyilatkozni egy könyvről, számomra mind egy csoda, úgyhogy ez most fáj is egy kicsit.


Kedvenc rész : 

Marty meg volt arról győ ző dve, hogy a modern világ legtöbb problémájának a média az oka: eltúlozza vagy leegyszerű síti a tényeket olyan abszurd szintre, amikor azok már összekeverednek a képzelet világával. A televíziós hírek csak a drámai vetületre kíváncsiak a tényekkel szemben, a szenzációra a lényeggel szemben,…

89. oldal

– Akkor ahhoz szívlapát kell, hogy kilapátoljuk a konyhából, meg egy teherautó, mert abból egy egész hegy pattogatott kukorica lesz. Kéne ahhoz egy tonna karamellizált cukor, hogy cukros popcornt csináljunk belő le. Hű , seggig járnánk a kukoricában!

248. oldal

– Igen, programozva. Olyan, mint egy gép, csupán az, hogy meglátja Stillwater fotóját, nem zökkentheti ki a kerékvágásból. Ez ugyanolyan képtelenség, mintha a személyi számítógépe az irodájában elkezdene spermát termelni, meg hajat növeszteni a hátán, csak azért, mert szkennerrel felvitte a winchesterére Marilyn Monroe képét.

287. oldal

– Voltak emberek, akik csak ültek a folyosón és meredtek maguk elé. Mások járkáltak, bámultak kifelé az ablakon, izegtek-mozogtak. Volt, aki walkmant hallgatott, más Game Boy-t nyomogatott. Mindenféle módon töltötték az id t. De azt észrevetted, hogy azok, akik látszólag a legjobban viselték a dolgot, akik a legbékésebbek voltak, azok mind regényt olvastak?

256. oldal

– Én pedig azt reméltem, hogy a megszokott reggelimet fogyaszthatom, amihez Manhattanben szoktam. Aligátor embrió, sült angolna fejekkel, fokhagymás vajon párolt hínárral, utána pedig egy dupla adag borjúvelő rántva. Ó, ember, maga el se képzeli, hogy feszül az ember az energiától egy ilyen reggeli után.

265. oldal

A Mojave sivatag terméketlenségében volt valami felemel : minden rozsdavörösben, csont fehérben, kénsárgában vagy hamuszín lilában vibrált, akár a Mars felszíne, s a végeláthatatlan homokból úgy meredtek el a sziklák, mint valami ő shüllő gerinc csigolyái.

64. oldal

– Ez itt a Sierra Nevada – mondta Spicer. – Ezer méterrel a tengerszint felett vagyunk. December van. Nem várhatjuk, hogy pálmafákat, háncsszoknyás lányokat, meg hű tött Pina Colladát találunk minden sarkon.
– Sejtettem, hogy hideg lesz, de hogy ennyire…
– Be fog fagyni a seggük – jegyezte meg kurtán Spicer.

319. oldal

– Nemigen ért a kórbonctanhoz? Spicer elmosolyodott.
– Meg tud különböztetni egy golyó ütötte lyukat a segglyuktól, de semmi
több.

331. oldal