Leslie L. Lawrence : Álmaim asszonya

Debby O'Hara átlagos amerikai tinédzserlány, egy kisváros középiskolájának tanulója. Semmiben sem különbözik a többi, hasonló korú lánytól, talán csak abban, hogy éjszakánként egy álombéli asszony látogatja, aki furcsa, régimódi ruhát visel, és érthetetlen, idegen nyelven beszél hozzá. Amikor szüleihez fordul, azok zavartan viselkednek, mintha titkot rejtegetnének. Közben sorozatgyilkos szedi áldozatait a környéken, aki Debbyre is kiveti a hálóját. Az álombéli asszony ekkor közbeavatkozik…

Nem volt rossz. Kicsit más, kicsit új, de alapjaiban véve mégis a régi. A könnyed olvasható stílus maradt, emellett viszont sokkal kevesebb a hulla, és a lehetséges gyanúsítottak száma is csökkent. Debby olyan igazi belevaló kiscsaj, csak szereti mindenbe beleütni az orrocskáját, amolyan Lawrence-sen. :) Ami zavart, hogy elég hamar rájöttem ki a gyilkos. 

Kedvenc rész : 

– Mit kerestél te azon az elátkozott helyen, Debby ?
– Csak…. odasétáltam – mondtam.
– Mi az, hogy odasétáltál?
Mit mondhattam volna erre? Kezdtem volna részletes magyarázatba, hogy az ember néha úgy érzi, hogy egy kicsit egyedül kell maradnia, és lehetőleg olyan helyen, ahol a mókusokon kívül senki sem jár. Kicsit kinézni a fejéből és elgondolkodni a világ nagy dolgairól. Ha elmondtam volna, megértették volna?
– Pihenni akartam – mondtam.
Anyám értetlenül meredt rám.
– Pihenni? Mi az, hogy pihenni? Itt van a szobád, itt vannak a könyveid… eh!
Talán el kellett volna mondanom nekik, hogy éppen ezektől akartam eltávolodni egy kicsit. A szobámtól, a könyveimtől, és talán még tőlük is.

88. oldal (Stadium Plusz Kiadó 2012)

Na, éppen ez hiányzott még nekem! Hogy irányítsanak. Az apám is irányítani próbált, az anyám is, sőt még a kutyám is, ha hagytam volna. Úgy hiányzott nekem egy újabb irányító, mint zebrának a csíkos pizsama.

Nagyon kérlek, Istenem, segíts rajtam, hogy múljék el rólam ez a sok szarság, amibe belekeveredtem!

Az élet olyan, mint egy bélyegalbum. Minden szereplőnek…megvan benne a helye.