Rejtő Jenő : A boszorkánymester

engem nem zavart a sok szereplő, a nagy kavarodás, hiszen valahogy így kezdődhetik a vígjátékok receptje: végy egy nagy halom szereplőt, akik közt van sokféle: színes és szürke egyéniség, gazdag, szegény, ill. aki ez is-az is szeretne lenni, nőcsábász, éles eszű, udvarias, talpig férfi, féltékeny nő, szerelméért áldozatot hozó nő, áldozatos beosztottak, jókezű sebész stb. stb., adj hozzá még egy csomó félreértést: főleg ilyenek működnek, hogy szerelmi csalódás, férjhez-nemmenni-szándékozás, megcsalatás, reménytelen szerelem stb. stb. mindezt jól mixeld kavard össze, mert enélkül nem lesz kavar a kavar… ha még nem elég jó ízű, adj hozzá a következő sékelésig hű boyokat, szigorúan bizalmas, portásokat és alkalmazottakat, személycserét, és pletykáktól-zsarolásoktól zsongó szanatóriumot, ami csak látszólag a pihenés és a gyógyulás szigete… mixeld meg és még több lesz a kavar…már a könyv felénél megvolt a könyvről írt értékelésem harmada – magával ragadó, ízig-vérig vígjáték ez a javából, de írhatnám azt is, hogy ez egy női és modern Koldus és királyfi a polgári világból, ahol két nő közös érdeke, hogy ne derüljön ki – vagy legalábbis minél később, hogy ki-kicsoda… mindeközben egy reménytelenül szerelmes hercegné próbál „megtanulni polgárul”, de beszéde, viselkedése végett mindenki ferde szemmel méregeti, és egyöntetűen, kezükkel fejük előtt szorgalmasan integetve, összenézve fennhangon emlegetik a „szomszédos épületet”, biztosan onnan tévedhetett át ez a „papucsát vesztett Hamupipőke”. Princesszünk pedig a sodró események ilyen-olyan szereplőjeként, lassan beletanul, milyen is a nagybetűs ÉLET… 

„-Mein Herz, was willst du noch mehr! – mondta a főhercegnő, mire Pipi vállat vont, és azt mondta, hogy ha ilyen panaszai lesznek beszállítják majd a klinikára. Itt rendesen kell viselkednie, ha maradni akar. – Egy Vass nevű van itt. Azt mondja, hogy maga biztosan beszélni akar vele. A princessz elgondolkodott. Voltaképpen szó sem lehetett arról, hogy ő beszélni akarjon valakivel, aki egy Vass nevű. Egész generációk kihaltak a családban anélkül, hogy ilyesmi adódott volna. Ő most dohányozni akart. És különben is: családjuk a vikingekkel csónakon ment át Angliába Hódító Vilmos idején, és azóta az ügy nem került szóba. Legfőbb ideje tehát most már, hogy eldöntsék: van-e neki valami beszélni valója egy Vass nevűvel, aki annak idején nem a vikingekkel kelt át, és talán nem is a La Manche csatornán, akinek még az sem dicsőség, ha átkelt.”

Kedvenc rész : 

Aztán van az éremnek egy harmadik oldala.

– Maga mért van itt, és hogy hívják?
– Kovács Ágnes a nevem. Rosszul lettem egy hotelban. Kerényi nevét már nem hordom. Dél-Amerikában hagytam. Egy Vass nevű igazgatónak akartak bemutatni…
– Vass? Az Általános Áruház igazgatója?
– Igen. Talán ismeri, Nagyságos Asszony?
– No… Nagyjából. A második férjem volt. Én az első felesége voltam. Ő a második feleségét szerette igazán, én az első férjemet, és így gyorsan lezajlott a házaséletünk…

136-137. oldal Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

Olyan madárfeje van, mint a welszi hercegnek. Kedves, madárfejű, kék szemű, szőke fiú.

154. oldal Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

Egy pillanatig a boynak is átvillan az agyán, hogy a hölgy átszökött a szomszédos elmeintézményből. Úgy beszél, mint egy hadvezér. És a hadvezérek, akik ezt a jellegüket nem képesek bizonyítani, a szomszédos intézményben laknak.

77. oldal (Ötödik fejezet)

Két nő kevésbé fáj, mint egy.

– Mondja, Kovács atya, mit tenne most, ha valóban egy ilyen lánynak az apja lenne, mint én?
– Legyen szabad tisztelettel elhallgatnom.
– Nem szabad. Mit tenne?
– Sajnos, inzultálnám, és a hajánál fogva hazavinném.

126. oldal Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

De hogy kell azt csinálni, hogy az ember nem főhercegnő? Sokszor figyelte a polgári nőket, és látta, hogy rutin kell hozzá. Ahogy beszélnek és viselkednek. Főhercegnőnek lenni nem kunszt. De ahogy Nápolyban az ablaka alatt a tejesasszony beszélgetett a komornával, és később megszólította őket egy norvég halkereskedő felesége, a főhercegnő felől érdeklődve, az elképzelhetetlenül nehéz. Ilyeneket beszéltek: „És mondja, lelkem…Hát, tetszik tudni… Jaj most jut eszembe, még mennyi bevásárolnivalóm van…”

50. oldal Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

És Pipi nővér nesztelenül utánam jött. Rengett belé az épület.

Ez a doktor megnézett, és azt mondta nekem: idehallgasson! Ha rám hallgat, nem hallgat senkire.

Második fejezet

De drága Mariska néni, hát az orvosnak nem kötelessége elhunyt férjeket feltámasztani…