Rejtő Jenő : Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára

Talán itt már elég a hangulat, a szereplők, más nem is kell. Amikor először megláttam Fülig Jimmy nevét, nekem is fülig ért a szám, úgy örültem a kedves ismerősnek. És ugyanez elmondható mindenkiről, nem tudtam nem mosolyogni rajtuk, még ha nem csináltak semmit, akkor is jó volt olvasni a nevüket. Theo karakterét is megkedveltem, pedig az elején azt hittem, hogy végig fogom miatta szenvedni az egészet. :) 
Fülig Jimmy leveleit pedig továbbra is iszonyúan élvezem, és ezt még mindig nem tudom magamban feldolgozni, mert alapvetően gyűlölöm még a szándékosan ejtett helyesírási hibákat is egy könyvben. De hát ez! Imádtam olvasni. :) 

Régi ismerősünk Fülig Jimmy ez alkalommal egy ifjú amerikai milliomos expedíciójának lesz fontos szereplője. Legalábbis ilyesmire lehet következtetni gondosan vezetett naplószerű levelezéséből, amelyben St. Antonio főhercegnek számol be kalandjairól. Az események végső kimenetelére mégis Piszkos Fred közbelépése válik döntővé, aki a Na, mi újság, Wagner Úr nevű hajón követi válogatott legénységével a milliomos hajóját. Az illusztris hajó legénységének és főleg a Kapitánynak lesz tehát érdeme, hogy a rég eltűnt kutató helyett egy banditát fog felfedezni az unatkozó milliomos – és az is, hogy Fülig Jimmy a „kölcsönkenyér visszajár” elv alapján a küzdelmes dicsőség ünnepléséből kimarad, s ehelyett karanténba kerül.


Kedvenc rész : 

BÖLCS RABLÓK BALLADÁJA
írta SEKSZPIR ALADÁR

Költsd el pajtás nyomban a pénzed italra!
Amit ma megihatsz, ne halaszd holnapra.
Ne csak addig nyújtózz, míg a takaród ér.
Elszoksz a munkától, s akárki tettenér!
Munkára kényszerül, ki pénzét elissza,
Takarékos gengsztert elfogják, mert lusta!
Okulj ha látod, hogy gyűjtenek a méhek
S nincs soha egy vasuk; csoda hogy megélnek!
AJÁNLÁS!
Ki pénzét elissza, azt a munka tartja fönt,
Ezért van az, hogy a józanság öl, butít és
nyomorba dönt!

Tizenötödik fejezet

Sir Maxbell jól tudta: ez az ő napja! Minden szem figyeli. Előrelépett, és a bennszülöttek nyelvén így szólt:
– Keresni, hivi-hivi – (fehér földrajzkutatót jelent) – nektek, nálatok eltűnést gazi-hazi hozzátok, tőled bisunga orang mami-hami!
És kissé büszkén körülnézett. Ödön, a kannibál főnök vállat vonva mondta Watsonnak, korrekt angolsággal:
– Ez hülye, nem? Öreg urakkal előfordul az óceánon.

Huszonhatodik fejezet

Először Fülig Jimmy szólalt meg.
– Mondja, Mr. Theo – kérdezte merengve –, honnan szedte maga össze a világmindenség legnagyobb állatait?
– Úgy találomra alkalmaztam őket, ahogy magát.

Kilencedik fejezet

– Bántottam én itt valakit? Beszélj Buszkó Mócsink. Te okos vagy . Itten rágalmazott vagy szidott engem valaki?
– Itten nagyobb baj van te Fülig Jimmy. Asz történt, hoty a Piszkos Fred dicsért téged! Aszt nehéz elbírni!

Hetedik fejezet, 84. o.

– Ön egy megevett kutató nyomait akarja feltalálni! Itt vagyok én! Expedíció portás nélkül ma már nem az igazi! Ha megtagadja kérésem, továbbra is ebben az ágyterítőben járok, ami kifejezett propaganda ön ellen!

4. fejezet

Kész szerencse, hogy a férfiaknak nincs eszük. Ön természetesen kivétel. Magának sincs esze, de nem férfi.

Távolabb a futballbíró felesége beszélgetett a kórboncnokkal. Elmesélte, hogy a sportpálya melletti épületben laktak, és a büfét bérelték. Férjét egy válogatott mérkőzésről ismerte. Tizenötezer ember mutatta be a délután folyamán. Azt mondták a bíróra, hogy hülye, marha, szélhámos, paralitikus, de a férje fütyült rájuk, és a tizenegyes pontra mutatott. Berúgták a gólt, és ő akkor beleszeretett. Egy szál virágot küldött oda a kornervonalról. Ez a vad sportember azután este bemászott az ablakán. A sötét hálószobájába! Ilyen őrült fiú volt. A nő ijedten közölte a bíróval, hogy ha kompromittálja, és nem veszi feleségül, akkor az apja lelövi. A szerelmes bíró a sötétben nyomban megkérte a kezét. – Így történt – fejezte be a nő. – Sportházasság volt.

– Igen – bólogatott a kórboncnok –, a futball veszélyes testgyakorlás.

– Szeretem a sportembereket. Tudja, milyen szívük van?

– Hogyne! – legyintett fölényesen. – Aritmiás, és a határok erősen megnagyobbodottak. Ismertem egy híres futballistát, akit Wichmann-nak hívtak, és egy unokahúgomnak udvarolt. Ennek húszéves korában már a duplájára tágult az aortája. Nagyon érdekes szíve volt. Valahol meg is van otthon.

Ilyen szép este volt.

Huszonnegyedik fejezet

Az ördög sem rokonszenves, és mégis jobban kedvelik, amikor gonosz, mintha bölcsődalokat énekelne. Az ember ragaszkodik az illúzióihoz.

146. oldal

– Könyörgöm uraim… A molyok kiesznek!
– Már én is gondoltam erre – súgta vissza Mr. Theo –, még holnap behintjük naftalinnal magát.
Molyokról többé nem volt szó.

23. fejezet, 161. old. (Albatrosz 1966)