J. R. Ward : Éjsötét szerető (Fekete Tőr Testvériség 1.)

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől. Vezetőjük, a jóképű, emberfeletti erővel bíró Wrath maradt az egyetlen tisztavérű vámpír a Földön. Szülei gyilkosait keresi, hogy végre kiegyenlítse a számlát. Küldetése során találkozik a gyönyörű Beth-szel, aki mit sem tud származásáról: nem sejti, hogy félig vámpír. Wrath-nak be kell vezetnie a lányt a halottak világába, hiszen ez az öröksége, a sorsa… Egy új érzés, a testét gyötrő nyugtalanság miatt Beth képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó férfinak, aki éjszakánként meglátogatja, ám történetei a Testvériségről és a vérről megijesztik. A férfi érintése lángra lobbantja Beth-t, ám ez egy fenyegető, mindkettőjüket felemésztő vágy…

Kettejük szerelméről, erotikus szenvedélyéről szól a Fekete Tőr Testvériség sorozat lebilincselő első könyve, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.

Üssetek meg, amiért ezt idáig halogattam.. Ez valami zseniálisan istenkirályság. És ez még csak az eleje. Újabb sorozat-függőség: pipa.

Igazi 'szeretlek is meg nem is' kapcsolatba keveredtem az Éjsötét szeretővel. Elsőre rögtön behúzott, mondhatni teljes szerelem volt első látásra… 

Aztán jöttek a problémák, s annyira elhűlt a kapcsolatunk, hogy gondolkodtam a szakításon. Nem érdemeltük meg egymás idejét. Én logikusabb kapcsolatra vágytam, ő pedig hogy ne vegyem észre a hibáit.
Végül rá kellett jönnöm, hogy bármennyi gondunk is van egymással, nem tudok nem rá gondolni, nem tudom nem elképzelni, hogy mit hoz számunkra a Végzet.
És elértünk a kapcsolatunk végére – nem bírtam tőle elszakadni, de nem is tudtam olyan hevesen szeretni, mint a kezdetekben, így megállapodtunk, hogy a II. életünkben újra megpróbálkozunk.

Kedvenc rész: 

Isten hozott a féltékenység világában, gondolta. Belépéskor kapsz egy kis hasogató fejfájást, szinte leküzdhetetlen vágyat, hogy valakit meggyilkolj és egy kisebbrendűségi komplexust.

152. oldal

– Ugyan már, mégis mit számít nekem, ki a vezér? Te, Tohr, Britney Spears. 
Wrath felnevetett. 
– Ez vicc volt, Z? Ennyi idő elteltével, végre megtaláltak a humorérzékedet? Újabb ok, amiért érdemes élnem

– Szánalmas vagy. 
– Te pedig több 100 éve halott, csak túl öntelt ahhoz, hogy találj magadnak egy sírt és belefeküdj.

Ilyen az igazságszolgáltatás rendszere. Pénz beszél, a görény pedig kisétál.

30. oldal

Tohr. A Tohrment rövidebb változata.
Istenem, még a nevükre is emlékszik. Rhage. Phury. És az a sebhelyes fickó, Zsadist.
Nem hétköznapi nevek, az már igaz. Hogy is nézne ki, ha egy halálos, vérszívó vámpírt Howardnak vagy Johnnak hívnak?
Jaj, ne, Walter, kérlek, ne harapj meg!

408. oldal, 41. fejezet (Ulpius, 2008)

Vannak dolgok, amelyeket egyedül kell megtennünk, nem számít, ki visz el odáig.

21. oldal

A vodkára legjobb kísérő egy kocsmai verekedés.

528. oldal

Egy kéz ütött a vállára. Mintha ólom zuhant volna rá. 
– Lenne kedved itt maradni vacsorára? 
Butch felnézett a férfira. A fickó baseballsapkát viselt, és valami jel volt az arcán. Egy tetoválás? 
– Vagy mit szólnál hozzá, ha te lennél a vacsora? – mondta egy másik, aki úgy nézett ki, mint valami modell.

Szerette a fizika törvényeit. Olyannak, amilyennek megtanulta. A 
gravitáció mindent a föld felé vonz. Az E=mc2 képletből kiszámítható, milyen gyorsan tud elérni egy kocsmáig.