Rejtő Jenő : Piszkos Fred, a kapitány

Vicces . Érdekes . Szuper könyv . Kell ennél több ? :)

„Piszkos Fred, a kapitány!”

Hogy hol és milyen hajón, mikor és milyen minősítés alapján lett kapitány, ezt még a fegyintézetek és bűnügyi nyilvántartók sem tisztázták, annyi más körülménnyel együtt, amelyek Piszkos Fred személyével összefüggésben időnként felmerültek, de afelől senkinek sem lehetett kétsége, hogy Piszkos Fred valóban kapitány.
Ki is lenne kapitány, ha nem ő, aki név szerint ismeri a világ összes révkalauzát, pertuban van az ausztráliai csarungi törzs varázslójával, és olyan ciklonban csak egyszer hajózott eddig, hogy közben kialudt a pipája. (De utóbb kiderült, hogy ez a pipa nem volt Watson gyártmányú manillagyökér.)
Időnként zsebre dugta a kezét, megrántotta a nadrágját, és imbolygó felsőtesttel elindult.
Volt a lényében valami csodálatos közöny és kihívó megvetés mindenkivel szemben.
De a legszembeötlőbb egyéni jellemvonásként mégiscsak az élt róla a köztudatban, hogy ő a világ legpiszkosabb embere. Ez olyan közvetlen bizonyításra nem is szoruló benyomás volt, mint a filozófia rendszerének bármelyik, úgynevezett ősténye.
Napbarnított arca mint a nagy misztériumot őrizte az utolsó mosdás időpontját. Csak annyi látszott futólag is kétségtelennek, hogy ez az időpont találgatás tárgyát sem képezheti mint közelmúlt dátum. Egyáltalán kétségesnek látszott, hogy ez az ember valaha tisztálkodott-e.

(Agóra, 1997)

Kedvenc rész : 

– Uram! A késemért jöttem! 
– Hol hagyta? 
– Valami matrózban. 
– Milyen kés volt? 
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? 
– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele? 
– Kagyló. 
– Hány részből? 
– Egy darabból készült. 
– Akkor nincs baj. Megvan a kés! 
– Hol? 
– A hátamban 

– Akar dolgozni? 
– Nem. 
– Miért? 
– Elvesztettem a meggyőződésemet. 
– És ez mitől jön? 
– Tavaly Nápolyban loptam egy kockás felöltőt, és azóta úgy érzem, hogy úrnak születtem. Elhatároztam, hogy többé nem dolgozom. 
– Azelőtt dolgozott? 
– Nem, de hiányzott az elhatározás.

– Nem számít! Te lenni balkezes! Én várni ütés jobbról.
José vállat vont.
– Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani.

Első fejezet

Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.

161. oldal

– Milyen írása van?! 
– Folyó. Csak a nagybetűt nem mindet ismerem. Egy szállásmestertől tanultam írni! 
– Hülye! 
– Az igaz! De a szállásmesterben ritka az okos.

José pincér aludt. Aludt, miközben egy pillanatra megállt a levessel, aludt, amíg a szakács tálcára tette a húst, és aludt, amikor egy svéd magántanár ölébe kitálalta.
Az ordításra felriadt.
Hutchins, a fűtő is aludt. Aludt, amíg a szén begurult a kazánba, aludt, miközben felemelte a lapátot, és aludt, midőn leejtette a főgépész lábára.
Az ordításra felriadt.

24. oldal (VI. kiadás, Magvető Könyvkiadó, 1988.)