Jessica Sorensen : The Coincidence of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a véletlen

 Boldog Új Évet Minden Kedves Olvasónak <3 




 Hogy került a kezembe ? Ez egész egyszerű . Van egy nagyon kedves barátom aki ugyanúgy imádja a könyveket mind én . Szinte az ízlésünk is ugyan az . Ő mondta hogy olvassam el . Nagyon köszönöm neki hisz ez a könyv szerintem hihetetlenül romantikus . Az íróját , Jessica Sorensent  pedig egy nagy taps illeti . Nem egyedi a történet de nagyon jól megírta . Callie és Kayden pedig ahogy mondani szokták tucatszereplők . De nagyon különlegesek . Hogy őszinte legyek nem gondoltam volna hogy megtetszik a könyv . Kicsit szerintem kiszámítható volt de hát ízlések és pofonok :) Mindenkinek ajánlóm és bátran írjatok véleményt :)

Kayden megtanulta, hogy egyetlen esélye a túlélésre az, ha némán tűri a szenvedést. Ha szerencséje volt, meg tudta húzni magát, és tette a dolgát, kibírta egyik napot a másik után. Ám egy este úgy tűnt, végül mégis oda a szerencséje – és az élete… míg fel nem bukkant egy Callie nevű lány, éppen időben, hogy őrangyalként megmentse.
Callie nem hisz a szerencsében. A tizenkettedik születésnapján történt szörnyűség óta nem. Miután túlélte a borzalmat, Callie eltemette magában az érzelmeit, és megfogadta, hogy soha senkinek nem árulja el, mi történt. Most, hat évvel később, még mindig küszködik ezzel a fájdalmas titokkal, ami kis híján felemészti.
Amikor a sors úgy hozza, hogy Kayden és Callie ugyanarra az egyetemre kezdenek járni, a fiú elszánja magát: megismerkedik a gyönyörű lánnyal, aki megváltoztatta a végzetét. A csöndes és visszahúzódó Callie még mindig fél bárkit is beengedni a világába. Kayden azonban biztos benne, hogy Callie okkal tért vissza az életébe. És minél inkább igyekszik a lány életének részévé válni, annál inkább rádöbben, hogy ezúttal Callie szorul megmentésre…


Kedvenc rész :

Életünk során elég egyetlen véletlen, hogy összehozzon minket, és a szívünk egy pillanatra egyszerre dobbanjon.

132. oldal, 5. fejezet

Elképesztő, hogy az ember csupa olyasmit jegyez meg örök életre, amit a legszívesebben elfelejtene, viszont mindaz, amit kétségbeesetten meg akar őrizni, elillan, akár homokszemcse a szélben.

54. oldal

– Kibírom a hegeket, pláne azokat, amik kívül vannak.

140. oldal

– Rólam van szó?
Ajkamba harapok, felhevül az arcom.
– Nem.
– De igen! – mondja büszkén. – Még mindezek után is el tudom érni, hogy elpirulj. Öcsém, én aztán jó vagyok!

321. oldal

 Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok.

Csak azért, mert a világ tele van rossz dolgokkal, nekem még nem kell hagynom, hogy ez elszomorítson.

196. oldal

– Neked tetszik, ha rámenős vagyok? Ettől megkívánsz?
Na, bassza meg! Tényleg holtrészeg.

216. oldal

Az élet csupa szerencse, például amikor az ember jó lapokat kap, vagy egyszerűen csak jókor van jó helyen.

(első mondat)

Köztudott tény, hogy sok ember inkább elfordítja a fejét, ha valami rosszat lát.

25. oldal

A részegség tök fura.

133. oldal

J. R. Ward : Síron túli szerető (Fekete Tőr Testvériség 2.)

Rhage a Fekete Tőr Testvériség legveszélyesebb vámpírja. Nincs nála keményebb vagy gyorsabb harcos, és telhetetlenebb szerető sem. Kegyetlen átok sújtja, amelyet az Őrző szabott ki rá. Lelke sötét oldalával viaskodik, és ha egyszer alulmarad, az végzetes következményekkel jár… A gyönyörű Mary Luce Rhage védelemre szorul. Már évekkel ezelőtt elvesztette hitét a csodákban, mégis kétségbeesetten küzd annak a férfinak az oldalán, akit szeret. Az örök szerelemért. Az örök életért. Kettejük erotikus szenvedélyéről szól az Éjsötét szerető folytatása, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.

Úristen! Úristen! Úristen!
Ez a rész még jobb volt, mint az előző. És van egy olyan érzésem, hogy minden kötet után ezt fogom mondani :D
Wardnak valami újat sikerült alkotnia egy agyonírt témában. Engem megvett magának ezzel a sorozattal, az biztos!
Imádom a szereplőket, a szituációkat, de főleg a Testvériséget. Mindegyik tagját :))
Rhaget imádtam – azt hiszem, csak imádni lehet – Maryvel együtt. Olyan szép párt alkotnak.
Betekintést nyerhettünk az új szereplők életébe, és ezzel persze, a további kötetekbe is. Nagyon kíváncsi vagyok Zsadist könyvére, egy biztos már most erősítem a rajongói táborát ;)

Kedvenc rész : 

  – Jól van, nagyfiú, feküdj le!
Ó igen! Ágy. Végre ágyban fekhet!
– Nézd csak, ki van itt? Vishous nővér.

A zsaru is ott állt a zuhany alatt vele, és török dohány illata volt. Biztosan Vishous is a fürdőszobában van, gondolta.
– Hollywood? Nem túl meleg a víz?
– Nem. – Tapogatózva a szappanért nyúlt. – Nem látok semmit.
– Nem baj. Jobb is, ha nem látod, hogy festünk itt együtt meztelenül. Komolyan, haver, elég lelki sérülés ez nekem mindkettőnk helyett is.

70. oldal

Ráfeküdt a paplan tetejére, és a bokáját keresztbe tette. Minden idegesítette: a túl meleg szoba, a pizsama, a köntös. Most már tudta, hogy érezheti magát egy ajándék, papírba becsomagolva, szalaggal átkötve: viszketősen.
– Te mindig ezt viseled alváshoz? — kérdezte Mary.
– Hát persze!
– Akkor miért van rajta az árcédula a köntösön?
– Azért, hogy ha esetleg szeretnék még egyet, tudjam, hogy pontosan mi ez.
Az oldalára fordult, háttal a lánynak. Aztán megint hanyatt feküdt, és a mennyezetet bámulta. Egy perccel később megpróbálkozott a hason fekvéssel is.
– Rhage — szólalt meg Mary halkan a félhomályban.
– Mi az?
– Ugye meztelenül szoktál aludni?
– Többnyire igen.
– Nézd, leveheted a pizsamát. Nem probléma.
– Nem akarom, hogy… zavarjon téged.
– Engem inkább az zavar, hogy állandóan forgolódsz azon az oldalon. Úgy érzem magam, mint egy összerázott saláta.

24. fejezet

– Micsoda manipulátor vagy!
– Jobban szeretem magamat végeredmény szervezőnek tekinteni.

320. oldal

 Nem találok szavakat kedvesem, mert egyetlen kiejtett szavam sem méltó arra, hogy meghalld.

 – Akkor mondd azt!
– Mit?
– Azt, hogy „semmi”. Mondd azt, hogy „semmi”! Újra és Újra. Csak mondd!
(…)
– Jól van! Semmi. Semmi. Semmi. Semmi. Semmi. Seeeeeemmmmmi. Na? Ennyi elég volt? Most már elengedsz?

-  Rhage?
– Mi az?
– Egyet elárulok. Közeleg a végzeted. Egy nő hamarosan rád talál. Rhage felnevetett.
– Csak nem? És milyen lesz? Én azt szeretem, ha…
– Szűz lesz.
Rhage megborzongott, a lába földbe gyökerezett.
– Ugye, csak viccelsz?

 – Ti, srácok olyanok vagytok, mint a pletykás vénasszonyok, de komolyan.

– A nő ma hajnalban kidobott a házából, miután sárba tiporta az önérzetemet.
– Mi szörnyűséget mondott?
– Nem túl hízelgő párhuzamot vont köztem és egy kóbor kutya között.

161. oldal

– Mary, nem szeretném, ha félnél tőlem.
A lány egy ideig csak figyelte, ahogy a szájában forgatja a cseresznyeszárat.
– Nem félek. Phurynek és V-nek lehet, hogy volt oka az aggodalomra, de én biztosra vettem, hogy engem nem bántanál. Semmiképpen sem. Azt nem tudom, miért vagyok ebben olyan biztos, egyszerűen csak tudom.
Rhage mély levegőt vett.
– Istenem, annyira szeretlek! Nagyon, nagyon szeretlek.
Aztán elmosolyodott.
Mary felnevetett, de olyan hangosan, hogy a teremben minden tekintet felé fordult.
A cseresznyeszár gyönyörűen rá volt kötözve Rhage egyik szemfogára.

456. oldal

J. R. Ward : Éjsötét szerető (Fekete Tőr Testvériség 1.)

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől. Vezetőjük, a jóképű, emberfeletti erővel bíró Wrath maradt az egyetlen tisztavérű vámpír a Földön. Szülei gyilkosait keresi, hogy végre kiegyenlítse a számlát. Küldetése során találkozik a gyönyörű Beth-szel, aki mit sem tud származásáról: nem sejti, hogy félig vámpír. Wrath-nak be kell vezetnie a lányt a halottak világába, hiszen ez az öröksége, a sorsa… Egy új érzés, a testét gyötrő nyugtalanság miatt Beth képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó férfinak, aki éjszakánként meglátogatja, ám történetei a Testvériségről és a vérről megijesztik. A férfi érintése lángra lobbantja Beth-t, ám ez egy fenyegető, mindkettőjüket felemésztő vágy…

Kettejük szerelméről, erotikus szenvedélyéről szól a Fekete Tőr Testvériség sorozat lebilincselő első könyve, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.

Üssetek meg, amiért ezt idáig halogattam.. Ez valami zseniálisan istenkirályság. És ez még csak az eleje. Újabb sorozat-függőség: pipa.

Igazi 'szeretlek is meg nem is' kapcsolatba keveredtem az Éjsötét szeretővel. Elsőre rögtön behúzott, mondhatni teljes szerelem volt első látásra… 

Aztán jöttek a problémák, s annyira elhűlt a kapcsolatunk, hogy gondolkodtam a szakításon. Nem érdemeltük meg egymás idejét. Én logikusabb kapcsolatra vágytam, ő pedig hogy ne vegyem észre a hibáit.
Végül rá kellett jönnöm, hogy bármennyi gondunk is van egymással, nem tudok nem rá gondolni, nem tudom nem elképzelni, hogy mit hoz számunkra a Végzet.
És elértünk a kapcsolatunk végére – nem bírtam tőle elszakadni, de nem is tudtam olyan hevesen szeretni, mint a kezdetekben, így megállapodtunk, hogy a II. életünkben újra megpróbálkozunk.

Kedvenc rész: 

Isten hozott a féltékenység világában, gondolta. Belépéskor kapsz egy kis hasogató fejfájást, szinte leküzdhetetlen vágyat, hogy valakit meggyilkolj és egy kisebbrendűségi komplexust.

152. oldal

– Ugyan már, mégis mit számít nekem, ki a vezér? Te, Tohr, Britney Spears. 
Wrath felnevetett. 
– Ez vicc volt, Z? Ennyi idő elteltével, végre megtaláltak a humorérzékedet? Újabb ok, amiért érdemes élnem

– Szánalmas vagy. 
– Te pedig több 100 éve halott, csak túl öntelt ahhoz, hogy találj magadnak egy sírt és belefeküdj.

Ilyen az igazságszolgáltatás rendszere. Pénz beszél, a görény pedig kisétál.

30. oldal

Tohr. A Tohrment rövidebb változata.
Istenem, még a nevükre is emlékszik. Rhage. Phury. És az a sebhelyes fickó, Zsadist.
Nem hétköznapi nevek, az már igaz. Hogy is nézne ki, ha egy halálos, vérszívó vámpírt Howardnak vagy Johnnak hívnak?
Jaj, ne, Walter, kérlek, ne harapj meg!

408. oldal, 41. fejezet (Ulpius, 2008)

Vannak dolgok, amelyeket egyedül kell megtennünk, nem számít, ki visz el odáig.

21. oldal

A vodkára legjobb kísérő egy kocsmai verekedés.

528. oldal

Egy kéz ütött a vállára. Mintha ólom zuhant volna rá. 
– Lenne kedved itt maradni vacsorára? 
Butch felnézett a férfira. A fickó baseballsapkát viselt, és valami jel volt az arcán. Egy tetoválás? 
– Vagy mit szólnál hozzá, ha te lennél a vacsora? – mondta egy másik, aki úgy nézett ki, mint valami modell.

Szerette a fizika törvényeit. Olyannak, amilyennek megtanulta. A 
gravitáció mindent a föld felé vonz. Az E=mc2 képletből kiszámítható, milyen gyorsan tud elérni egy kocsmáig.

Leslie L. Lawrence : Omosi mama sípja – A Matteo Ricci gyilkosságok

Leslie L. Lawrence rovartudós és a keleti kultúrák kutatója ezúttal Kínában, Mandzsúria területén bukkan fel, hogy a mandzsu sámánokat és Omosi mama kultuszát tanulmányozza. A békés kutatómunkának azonban komoly akadályai vannak: a dermesztő hideg, hóviharok, s nem utolsó sorban egy több száz éves európai szerzetes, aki baltájával sorra gyilkolja a tudósokat. 
Leslie L. Lawrence nyomozni kezd a „túlvilági” gyilkos után, eközben felfedezi a legendás kristálypalotát, a sámánok temetőjét, s lassan megérti, milyen erők rejtőznek a titokzatos események mögött. 
Megindul a harc a „Halál Kövéért”, amely már a középkorban felkeltette az európai Jezsuita szerzetesek figyelmét. Megszólalnak a sámándobok: vajon kinek segít Omosi mama tunguz istenanya?

Nem volt rossz a történet, bár a könyvei eléggé egy kaptafára készültek. Mr. Lawrence mindent kinyomoz, miközben körülötte hullanak az emberek, mint a legyek. És természetesen most sem maradhat el mellőle egy szédítő bomba nő.  :)

Kedvenc rész :

-Valószerűtlen. 
-Soha nem volt még a világtörténelemben, hogy a valószerűtlenből szomorú valóság lett?

Mielőtt hozzáláttam volna a rontás elhárításának varázslatához, fel kellett tennem magamban a kérdést: hiszek-e egyáltalán az egészben. A válasz egyértelműnek ígérkezett: nem. Akkor viszont miért csinálom? Erre már nem volt olyan egyszerű a felelet. Alighanem azért, mert ki akartam elégíteni a lelkem mélyén megbúvó ősembert. Aki magányosan vacog neolit barlangja mélyén, s meg van győződve róla, hogy egyedül nem képes elviselni a lét könyörtelenségét; felsőbb hatalmak segítsége nélkül halálra van ítélve.

Leslie L. Lawrence : Álmaim asszonya

Debby O'Hara átlagos amerikai tinédzserlány, egy kisváros középiskolájának tanulója. Semmiben sem különbözik a többi, hasonló korú lánytól, talán csak abban, hogy éjszakánként egy álombéli asszony látogatja, aki furcsa, régimódi ruhát visel, és érthetetlen, idegen nyelven beszél hozzá. Amikor szüleihez fordul, azok zavartan viselkednek, mintha titkot rejtegetnének. Közben sorozatgyilkos szedi áldozatait a környéken, aki Debbyre is kiveti a hálóját. Az álombéli asszony ekkor közbeavatkozik…

Nem volt rossz. Kicsit más, kicsit új, de alapjaiban véve mégis a régi. A könnyed olvasható stílus maradt, emellett viszont sokkal kevesebb a hulla, és a lehetséges gyanúsítottak száma is csökkent. Debby olyan igazi belevaló kiscsaj, csak szereti mindenbe beleütni az orrocskáját, amolyan Lawrence-sen. :) Ami zavart, hogy elég hamar rájöttem ki a gyilkos. 

Kedvenc rész : 

– Mit kerestél te azon az elátkozott helyen, Debby ?
– Csak…. odasétáltam – mondtam.
– Mi az, hogy odasétáltál?
Mit mondhattam volna erre? Kezdtem volna részletes magyarázatba, hogy az ember néha úgy érzi, hogy egy kicsit egyedül kell maradnia, és lehetőleg olyan helyen, ahol a mókusokon kívül senki sem jár. Kicsit kinézni a fejéből és elgondolkodni a világ nagy dolgairól. Ha elmondtam volna, megértették volna?
– Pihenni akartam – mondtam.
Anyám értetlenül meredt rám.
– Pihenni? Mi az, hogy pihenni? Itt van a szobád, itt vannak a könyveid… eh!
Talán el kellett volna mondanom nekik, hogy éppen ezektől akartam eltávolodni egy kicsit. A szobámtól, a könyveimtől, és talán még tőlük is.

88. oldal (Stadium Plusz Kiadó 2012)

Na, éppen ez hiányzott még nekem! Hogy irányítsanak. Az apám is irányítani próbált, az anyám is, sőt még a kutyám is, ha hagytam volna. Úgy hiányzott nekem egy újabb irányító, mint zebrának a csíkos pizsama.

Nagyon kérlek, Istenem, segíts rajtam, hogy múljék el rólam ez a sok szarság, amibe belekeveredtem!

Az élet olyan, mint egy bélyegalbum. Minden szereplőnek…megvan benne a helye.

Dean R. Koontz : Mr. Murder

Elösször is szeretnék újra bocsánatot kérni . A gépem nem mindig engedi hogy tegyek föl ide egy könyvet . Másodszor pedig mindenkinek Boldog Karácsonyt ! :) Reméljük hogy sok könyvet hoz a Jézuska :)


A regény főhőse Martin Stillwater igazán boldognak érezheti magát. Sikeres író és két, elbűvölő kislány büszke édesapja. De mindez darabokra hullik, amikor egy esős délután egy idegen tör be az otthonába, és kijelenti: „Elloptad a feleségemet, a gyerekeimet – az életemet! Visszaveszem tőled!” Az idegen, abban az őrült tudatban, hogy ő az igazi Martin Stillwater, könyörtelen akcióba fog, hogy elpusztítsa Martint, és visszaszerezze azt a családot és azt az életet, melyről úgy hiszi: az övé. A család menekül, de bárhol is rejtőzzenek el, üldözőjük megtalála őket…..

A harmadik Koontz-könyv, amit olvastam, várakozással, de ez most gyenge (uram bocsá'), nagyon gyenge volt. Szinte nem is izgultam, pedig biztos kellett volna. Nem szeretek én így nyilatkozni egy könyvről, számomra mind egy csoda, úgyhogy ez most fáj is egy kicsit.


Kedvenc rész : 

Marty meg volt arról győ ző dve, hogy a modern világ legtöbb problémájának a média az oka: eltúlozza vagy leegyszerű síti a tényeket olyan abszurd szintre, amikor azok már összekeverednek a képzelet világával. A televíziós hírek csak a drámai vetületre kíváncsiak a tényekkel szemben, a szenzációra a lényeggel szemben,…

89. oldal

– Akkor ahhoz szívlapát kell, hogy kilapátoljuk a konyhából, meg egy teherautó, mert abból egy egész hegy pattogatott kukorica lesz. Kéne ahhoz egy tonna karamellizált cukor, hogy cukros popcornt csináljunk belő le. Hű , seggig járnánk a kukoricában!

248. oldal

– Igen, programozva. Olyan, mint egy gép, csupán az, hogy meglátja Stillwater fotóját, nem zökkentheti ki a kerékvágásból. Ez ugyanolyan képtelenség, mintha a személyi számítógépe az irodájában elkezdene spermát termelni, meg hajat növeszteni a hátán, csak azért, mert szkennerrel felvitte a winchesterére Marilyn Monroe képét.

287. oldal

– Voltak emberek, akik csak ültek a folyosón és meredtek maguk elé. Mások járkáltak, bámultak kifelé az ablakon, izegtek-mozogtak. Volt, aki walkmant hallgatott, más Game Boy-t nyomogatott. Mindenféle módon töltötték az id t. De azt észrevetted, hogy azok, akik látszólag a legjobban viselték a dolgot, akik a legbékésebbek voltak, azok mind regényt olvastak?

256. oldal

– Én pedig azt reméltem, hogy a megszokott reggelimet fogyaszthatom, amihez Manhattanben szoktam. Aligátor embrió, sült angolna fejekkel, fokhagymás vajon párolt hínárral, utána pedig egy dupla adag borjúvelő rántva. Ó, ember, maga el se képzeli, hogy feszül az ember az energiától egy ilyen reggeli után.

265. oldal

A Mojave sivatag terméketlenségében volt valami felemel : minden rozsdavörösben, csont fehérben, kénsárgában vagy hamuszín lilában vibrált, akár a Mars felszíne, s a végeláthatatlan homokból úgy meredtek el a sziklák, mint valami ő shüllő gerinc csigolyái.

64. oldal

– Ez itt a Sierra Nevada – mondta Spicer. – Ezer méterrel a tengerszint felett vagyunk. December van. Nem várhatjuk, hogy pálmafákat, háncsszoknyás lányokat, meg hű tött Pina Colladát találunk minden sarkon.
– Sejtettem, hogy hideg lesz, de hogy ennyire…
– Be fog fagyni a seggük – jegyezte meg kurtán Spicer.

319. oldal

– Nemigen ért a kórbonctanhoz? Spicer elmosolyodott.
– Meg tud különböztetni egy golyó ütötte lyukat a segglyuktól, de semmi
több.

331. oldal

Claudia Gray : Balthazar (Evernight 5.)

Sziasztok! :) Bocsánat hogy nem volt mostanába könyv de a gépem teljesen tönkrement . Most tudták csak megjavitani de még igy se tökéletes :( Remélem kárpótollak titeket a könyvekkel amiket hozni fogok :)


Ezt a könyvet a barátnőm ajánlotta nekem . Őszinte leszek amikor elolvastam a hátulját visszaadtam neki és meg mondtam hogy én ezt nem olvasom el mert egyáltalán nem érdekel . De addig fűzött ( igazából rámerőszakolta a könyvet :D ) ameddig el nem fogadtam . És nem bántam meg . Igaz az első pár oldal kicsit furcsa volt ( 10-15 oldal ) de hihetetlenül megszerettem . Izgalommal teli és persze szerelmes . Skye eléggé érdekes lány , és az elején nagyon nem értettem hogy mi történik vele .Ami egy kicsit fura volt benne az Redgrave , most ha már ő a főgonosz akkor nehogymár majd szép szóval akarja rávenni a lányt az együttműködésre..

Balthazar, a vámpír több száz éve egyedül van – szövetséges és szerelem nélkül. Ideje szembenézni a múltjával, és a szíve szavát követni végre.

Amikor beleegyezik, hogy megvédi Skye Tierney, az egykori Evernight Akadémia halandó diákja életét, még nem tudja, milyen veszélyes játékba keveredik.

Skye újonnan felfedezett természetfeletti képességei magukra vonják a gonosz, csábító vámpír, Balthazar és a családja gyilkosának figyelmét is. A nagy hatalmú vámpír most azt tervezi, hogy Skye tehetségét a saját gonosz céljai eléréséhez használja ki.

Balthazar bármit megtenne, hogy megállítsa Redgrave-et, és beteljesedjen régóta táplált bosszúvágya. Miközben Skye és Balthazar együtt szállnak szembe a gonosszal, közelebb kerülnek egymáshoz, mint valaha gondolták.

Kedvenc rész : 

Hogy az ember megpróbál eltávolodni attól, akit elveszített, de ez lehetetlen. Muszáj kapaszkodnunk belé, abba, hogy mennyire szerettük. Mert ha valaki meghal, még nem veszítjük el. Csak akkor, ha elfelejtjük a szeretet, amelyet éreztünk egymás iránt.

336. oldal

Csókja méreg volt, és Balthazar ezért csak erősebben csókolta, hátha egy nap ez a méreg vet véget élettelen életének, és végül valóban megszűnik létezni. Minden egyes alkalommal, amikor Constantia ágyba vitte őt, érezte, amint emberi lelke újabb darabkája omlik porrá

71. oldal

Egy pillanatig elnézte a nő gyönyörű arcát, és arra gondolt, el kellene búcsúznia – mintha valaha is végleg elválhatna tőle, ami képtelenségnek tűnt. A nő méreg volt, de az ő ereiben keringő méreg. Örökké része lesz vámpírlétének.

74. oldal

– Köszönöm hogy megmentettél 
– Ezért vagyok itt – Balthazar tréfának szánta a választ, de jól esett ezt komolyan gondolnia. Mindenesetre ez jobb indok volt a létezésére mint a többi.

Kornis Mihály : Nekem az ég

Kornis Mihály gyermekkorban verhetetlen! – ez irodalmi bon mot jellemzi legjobban és igazolja új regénye minőségét! A Nekem az ég egy ötéves kisfiú Kaposvár melletti kisfaluban átélt gyermekkori világgá futásának története. És egyben a szerelem és a barátság felfedezésének és tragikus elvesztésének megrendítően szép regénye – korabeli fotókkal illusztrálva!

Egy pesti kisfiú életének egy eseményét öleli fel a történet. Az 50 -es évek viharos korszakában vidékre került fiú megismerkedése a falusi élettel. Szókimondó , natúr, nyers valóság, minden csinosítgatás nélkül. A könyv fotói nagyon sok mindent megmagyaráznak és sok kérdést is vetnek fel egyben.

Kedvenc rész :

Vannak dolgok, amiket az ember még a szüleinek sem tud elmondani.

110. oldal

Kifolytam magamból, mint fütyiből a pisi.

102. oldal, (Kalligram, 2009)

Ő volt az első ember, akin láttam, tudja, hogy szeretném, ha szeretne, de azértsem szeret és nem szégyelli magát. Akarta is, lássam.

97. oldal, (Kalligram, 2009)

Iluskámnak hittem? Meglehet. Kedvenc operám a János Vitéz. Azért eleinte csak óvatosan álmodoztam róla, lábujjhegyen reménykedve a pityergős sötét szívem mélyén.

15. oldal

Leslie L. Lawrence : Halálkiáltók

Leslie L. Lawrence néprajzi kutatómunkáját végzi Bhutánban, Taglung kolostorában. Megrepedt koponyájú, halott szerzetesre bukkan egy sziklahasadék mélyén. A kolostor lakói szerint a halott a titokzatos halálkiáltók áldozata, akik képesek varázskiáltásaikkal meghasítani áldozataik koponyáját.
Az idő hirtelen rosszra fordul: átjárhatatlanná válik a gleccser. A kolostor megtelik a zord időjárás elől menekülő európaiakkal.
Titokzatos gyilkosságsorozat veszi kezdetét Taglungban.
Leslie L. Lawrence és barátja, Jondon láma nyomozásba kezd. Elhatározzák, csapdát állítanak a gyilkosnak: Vérzőfejű Fehér Buddha szobrának képében. Az évtizedek óta keresett ereklye felfedezése kicsalja rejtekhelyéről a gyilkost, de fordulatokban és izgalmakban ezután sincs hiány…

Cselekményes, fordulatos, mint Leslie L. Lawrence szinte minden könyve. Sohasem az történik, amire az ember számít. Ha le kelettl tennem, alig vártam hogy folytathassam. Ha csak pár oldalra is, mert már azalatt is tuti történik valami.

Kedvenc rész :

A halál nem szörnyű, még ha a körülmények azzá is teszik. A halál éppen olyan küszöb, mint amilyeneken át kell lépdelnünk a kolostorban, hogy a hidegről bemenekülhessünk a meleg szobába. Néha túlságosan is magas, és fájdalom hasít a térdünkbe, de a szoba melege kárpótol bennünket a fájdalomért. Ami itt történt, csak annyit jelent, hogy néhányan már túl vannak a küszöbön…

361. oldal

A karma – mondta lassan, megfontoltan – Előző életünkben elkövetett tetteink ereje határozza meg a sorsunkat. Ezt követelte tőlünk a karma. Nem tehettünk ellene semmit.
Meg kellett volna nyugodnom a sors rendelésében, el kellett volna fogadnom, hogy azért történt minden úgy, ahogy történt, mert gyarló emberi akarat nem építhet gátat a végzet rohanó áradatának útjába.

390. oldal

 Amerre Mr. Lawrence jár, nem terem fű,de ezt már alighanem említettem egyszer.Néhány évvel ezelőtt egy egész lámakolostor pusztult ki, amikor meghúzta magát a fedele alatt. Amikor elutazott, még egyszer be kellett szentelni a falakat.

Rejtő Jenő : Az elveszett cirkáló / A megkerült cirkáló

A cirkálót az egész angol haditengerészet keresi, hiábavaló a fáradozásuk. A hajót ugyanis Piszkos Fred lopta el. További helyszínek: kikötők, kocsmák, hajófedélzetek, hadügyminisztériumok, szalonok, kávéházak és éttermek, ahol „az úri közönség táncol”, továbbá ahol felirat figyelmeztet szolidan: „Belépés ingyenes, kilépés életveszélyes” 
Szereplők: Piszkos Fred, a Kapitány, Fülig Jimmy, a róla elnevezett Wágner úr, a bájos Pepita Ophélia, azaz legendás fő- és feledhetetlenül karakterisztikus mellékszereplők. Egyikéből lesz a másik. 
Idő: pénz. 
Klasszikus Rejtő-műveket kap kézhez az olvasó a most induló sorozat első kötetének két „alapművében”. Az elveszett cirkáló és A megkerült cirkáló c. regények „konzervatív” s tán ezért is magával ragadó kalandokkal fagyasztják a vért az olvasók ereiben, amikor nem épp az írások elévülhetetlen humora ragad magával.

 Szerettem a kék szakállú, általában hullarészeg Wágner urat, aki időnként megjelentik egy ajtót magával cipelve, hogy elénekelje „valamelyik operából a Makkhúsz indulóját”, majd valamiféle Sztrovacseket emlegetve tovahömpölyög,; bírom Piszkos Fredet, az ő gyanús színű szakállával, melyet gyakran sodorgat, míg Fülig Jimmy, a kegyetlen helyesírású Jimmy azon töpreng: Hát most kavarja ez, vagy nem kavarja?? És persze, igen:) 
No és van szerelem is, szépen adagolva, kalandokkal és országos verekedésekkel vegyítve – mindaz, ami Rejtőt élvezetessé teszi…

Kedvenc rész : 
Igazából most nem tudok mondani . Az egész könyv fantasztikusan tetszett :)

Rejtő Jenő : A három testőr Afrikában

Az írás nehéz mesterség… sok műveltséget, fáradságot, és tintát igényel. 
Rejtővel az olvasás jó szórakozás. És igényel mindent a fentiek közül: műveltséget a poénok megértéséhez, fáradságot a sok röhögés után, tintát, mert jegyzetelheted a sok poént, amit majd idézni szeretnél, de nem tudsz, mert a molyok már megtették előtted. 
Mindenki jól leplezi magát. Három hiperaktív légiós mindent elkövet, hogy minket szórakoztasson. Közben sok jót és rosszat tesznek a könyv többi szereplőjével.

Az elátkozott partból megismert együttes – Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és a Török Szultán – újabb sötét rejtélyek felkutatására indul. Igaz, hogy nem egy úton, hiszen Csülökék, miként a „három testőr”, az izgalmas és halálos veszélyeket ígérő kalandok során lovagi szolgálatot is teljesítenek egy francia lány, Yvonne oldalán, a Török Szultán viszont – úgy tűnik – aljas árulásaival egyre nagyobb veszélyekbe sodorja őket. De Yvonne apja, Duron tábornok megmentése és egy óriási panama leleplezése után kiderül, hogy „aljas” módszereivel a Török Szultán is csak leplezte magát, s az igazság kiderítésében, a veszedelmes kalandok sikeres kimenetelében őneki is jókora része van.

Kedvenc rész : 

Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai
gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz
hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak
helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.

(első mondat)

A Grand Hotel, mint a neve is mutatja, a nagyvilági élet úri illúzióját hozta el a Szaharába. A félcolos deszkafalat ugyan átrágta mindenféle féreg, a vályogragaszték és a pofapadok sem emlékeztettek a hasonnevű európai intézményekre, no de rádiókészüléke volt, szinte kéthavonta új napilapok érkeztek, és Leila, az arab démon, táncokat lejtett.
Ezt a műsorszámot kissé népszerűtlenné tette az a közismert tény, hogy Leila (az arab démon) ötvenedik életévét már régebben betöltötte. A kor és egy ideges bennszülött zsebkése mély nyomokat hagyott az arcán. Így aztán Leila (az arab démon) alig táncolt, és a szórakozást illetően leginkább arra szorítkozott, hogy egy tamburaszerű, irhával bevont hangszert ütögetett. Ezt is csak addig, amíg a vendégek határozott állásfoglalása nem kényszerítette hallgatásra. Ilyenkor egy távoli sarokba kuporodott, és démoni érzékenységében megsértve, szomorúan pipázott. Este segített a sérülteket kötéssel ellátni.

7. oldal, Alexandra, 2005.

Az őrmester kilépett, harsány vezényszóval messze rikoltott:
– En route!
És kirántotta a kardját. Illetve rántott egyet, de a kard nem mozdult. Potrien egy másodpercig úgy érezte, hogy reng a föld…
Újra nekihuzakodott… Az ördög van ezzel a karddal…! A kapitány halottfehéren ült a nyeregben… Ez még nem volt! A köztársaság fennállása óta példátlan eset: egy őrmester nem bír kardot rántani vezényléshez.
Potrien répavörös arccal, lihegve húzza a kardot.
A tiszti küldöttség, élen a tábornokkal, közben odaér, és őszinte érdeklődéssel figyelik az altiszt erőfeszítéseit.
– Hát segítsen neki valaki – mondja jóakaratúan a tábornok.
Puha szívem van alapjában véve, hát feszesen kiállok, azután megfogom a kard végét. Potrien a markolatot. És húzzuk. A mindenit… Na még!… Nem mozdul! No még!
– Ütközet közben – jegyzi meg a kapitány – ez a módja a kardhúzásnak kissé vontatott eljárás lenne.
– Én is azt hiszem – bólogat a tábornok. – Egy türelmetlen arab esetleg odaüt, mielőtt a műveletet befejezik.

34. oldal

– Jó reggelt – köszönt a szökevény. 

– Ezeket hagyjuk – felelt a múmiafejű rekedt vasúti. – Mit akar? 

– Karavánvezető vagyok. Timbuktu felé indult tovább a csapat, és én szeretnék ismét Marrakechbe jutni. 

– Elég bolond… Miért nem ment maga is Timbuktuba? Hol a csodába lehet a pálinka? 

Rövid keresgélés után megtalálta. 

– Mikor indul a vonat? – kérdezte Pittman, és kezdte elveszíteni a türelmét. 

A vasutas egy fél halat tett a szájába, hogy kidagadt az arca, és amíg evett, csak a vállát vonogatta. 

– Ember! Nem tudja, hogy mikor indul a vonat? 

– Csak azt tudom, mikor érkezik. 

– Hát mikor érkezik?! 

– Mikor, hogy… 

– Mikor érkezett legutóbb? 

– Hát… Ma reggel érkezett egy, de az már továbbment. 

– És mikor jön a legközelebbi? 

– Két-három hét… Attól függ. Foglaljon helyet. 

Pittman kétségbeesetten állt. 

– Maga vasutas? 

– Igen. De zenedét is végeztem. A nagybátyám azt akarta, hogy karmester legyek. 

– Ostobaság! 

– Nem ostobaság, csak hiányzik belőlem a hajlam hozzá. Inkább rajzolgattam. Így lettem vasutas

…

…Ezt a Potrient üldözi a balszerencse. Valaki ellopta a kulacsát. Kemény büntetés a sivatagban, meneteléskor. Pedig már öt órakor hajnalban indultunk. 
A Szaharában, csupa rab között, még ilyen galádság is előfordulhat. Arra természetesen nincs mód, még az őrmester esetében sem, hogy friss adagot kapjon a gondosan beosztott vízből. De ezt a Potrient nem is olyan fából faragták, hogy ilyesmire gondoljon. 
Estig menetel víz nélkül. 
A Szaharában! 
Nem egy fiatal legény meghalna. De ez megy, mint a szálfa, kissé vérbe borult szemmel, olykor meg-megállva. De megy. 
Mi nem szenvedünk annyira. Ez az ügyes Hopkins szerzett valahol egy üveg vizet. Egy teljes napi adagnak megfelelőt. Csoda, hogy honnan. De a leleményes katona mindenütt segít magán. Később énekeltünk is, és ez kissé idegessé tette Potrient. Persze neki lüktetett egy ér a homlokán, és időnként mély lélegzettel lehunyta a pilláit. De menetelt. Elöl!

Az írás nehéz mesterség… sok műveltséget, fáradságot, és tintát igényel.

– Beszéljen világosan, mert megjárja! 
– Uram, ha ez nem világos beszéd, akkor mit fog szólni egy óra múlva? Most hét óra tizenöt van. Nyolc óra húszkor tökrészeg leszek, és minden kérdésre népdalokkal felelek. 
– Ezt ilyen pontosan tudja? 
– Vasútnál első a pontosság. Hét óra harminckor indul egy teljes üveg, ennek csatlakozása van a nyolchúszas pálmaborhoz. Kilenc óra tízkor befut egy személy. 
– Miféle személy? 
– Egy arab nőszemély. Elágazó italkeveréket hoz kétféle pálinkából. Kilenc negyvenötkor dühöngök. Ezért különös, hogy ebben a nyugodt időszakban nem tart értelmesnek. Ilyenkor még mindenkit felismerek.

Nem érdeklődtem, mert az ember, ha művelt író, jobb, ha leplezi a tudatlanságát.

Senki Alfonz különösen sokáig nézte a képet. 
– Milyen szép – suttogta csodálkozva. 
– Emlékeztet egy filmművésznőre – mondtam – aki annyira belém szeretett, hogy valóságos őrült volt. 
– Épeszű nem lehetett, az biztos – dünnyögte Tuskó Hopkins....

Rejtő Jenő: Az elátkozott part

Igazi légiós-dzsungeles-becsületet és hazát megmentős Rejtő regény. Mindez ráadásul a csavaros eszű, művelt, végtelenül szerény és első osztályú katona, Csülök szavaival. 
Azért meg kell emelni a kalapot Tuskó előtt is, aki képes akár egy egész expedíciót felszerelni egy frankból, vagy inkább még kevesebből (azért saját cégnél nem tenném meg gazdaságisnak :D ). A Török Szultán pedig a helyesírásával kápráztatja el az olvasót és csodálatos módon végül mégsem verik agyon. 
Egy szó, mint száz: új kedvenccel bővült a profilom. :)

A megdönthetetlen erkölcsi tanulságot már a mű első lapjain leszögezi az elbeszélő (aki a költői szépségű Csülök névre hallgat, ha akar): jóérzésű ember ne menjen lopni az anyja névnapján, mert hamarosan a légióban találja magát. Ott pedig Potrien őrmester furcsa felfogása teszi igen nehézzé a szabad mozgást. Ez azonban nem akadályozhatja meg hősünket és kedves barátait, Senki Alfonzot és Tuskó Hopkinst, hogy részt vegyenek a kormányzó estélyén, és beleártsák magukat egy eltűnt expedíció és egy halálra ítélt kapitány sorsának bonyodalmaiba. – A Rejtő rajongók széles táborának ajánlható.

Kedvenc rész :

Vasárnap ne lopj, ne csalj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre elegendő…

Első fejezet - 2.

Senki Alfonzról csak annyit, hogy a világ valamennyi államából örök időkre kiutasították, és így már régóta csak a legnagyobb titokban tartózkodhatott a Földön.

Második fejezet - 1.

A Török Szultán már két napja nem ment ki az utcára, mert valaki ellopta a nadrágját.

(első mondat)

Nem olyan tehetséges a világ, hogy néhány okos ember ne tudná becsapni.

A Török Szultán már két napja nem ment ki az utcára, mert valaki ellopta a nadrágját. Ezt a ruhadarabot nehéz nélkülözni, ha valaki sétálni megy.
Mi a tanulság ebből?
Nem tudom.
De egészen bizonyos, hogy az ügy mögött tanulságos következtetések húzódnak meg.
Mert ha a Török Szultán nadrágját nem lopják el, vagy ha Tuskó Hopkins jobban ügyel a saját ruházatára, akkor néhány ember, sőt egy kis birodalom sorsa is másképpen alakul. Ilyen rejtélyek húzódnak meg olykor egy nadrág hátterében.

5. oldal

Munka után édes a menekülés.

De ez a goromba fráter azt ordította, hogy rendőrt hív és lecsukat. Higgadtan kértem, hogy ne üvöltsön, mint egy barom. Erre erőszakos lett, és követelte, hogy ott a hivatalában várjam meg a kirendeltséget, majd ő megtanít. Azt mondtam kitérően hogy fogja be a száját, mert nagyon megjárja, azután távozni akartam. Megfogta a karomat. Még mindig egy jámbor ember béketűrésével igyekeztem elhessegetni. Nekihessegettem az üvegajtónak. De a petróleumlámpát csak akkor vágtam hozzá, amikor revolvert rántott. Emberi érzésem úgy diktálta, hogy az égő révkapitányt az esőmérő medencébe dobjam.
Ezzel az életét mentettem meg. Azt hiszik, köszönet jár az ilyesmiért? Tévednek. Feljelentett, töröltek a hajóskönyvből, és köröztek.
Aki manapság hálát vár, az keserűen csalódik.

Harmadik fejezet - 1

– Mit tud a rablásról? – fordult a tiszt Senki Alfonzhoz. 
– Rablás olyan módja a vagyonszerzésnek, amellyel egy vagy több ember megkísérli, hogy mások jogos tulajdonát erőszakkal megszerezze és bitorolja! 
A kapitány elfojt egy mosolyt.

Csak aki már sokat járt úri társaságban, az tudja, hogy milyen előkelő egy olyan hely, ahol a lakájt Louisnak hívják.

Nyolcadik fejezet - 2.

A Török Szultánnak Tuskó Hopkins a következő ajánlatot tette: hajlandó rendelkezésére bocsátani a saját nadrágját, a géperejű járművek díjszabását véve alapul, óránként egy frank 45 fillérért vagy átalány árban, a délután tartamára 7 frankért és vacsoráért, két személy számára.
A halódó rágyújtott egy cigarettára.
– Drága – mondta. – Négy frankot kaphatsz, de csak úgy, ha az ingedet is ideadod.
Ne beszéljünk Tuskó ingéről. A Török Szultán kérését csak az teszi érthetővé, hogy neki semmilyen inge sem volt.
– Nyolc frankért az inget is kölcsönadom. Ha nem, hát nem.
Néhány feltűnően durva becsületsértés után megegyeztek utólag fizetendő hat frank negyvenben. Tuskó odaadta a nadrágot és majdnem a teljes inget. Az egyik ujjat, amelyik lejárt, a kabátzsebébe tette. A nadrág csodálatosan bő volt, és rendkívül rövid.

Második fejezet - 3

Rejtő Jenő : Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára

Talán itt már elég a hangulat, a szereplők, más nem is kell. Amikor először megláttam Fülig Jimmy nevét, nekem is fülig ért a szám, úgy örültem a kedves ismerősnek. És ugyanez elmondható mindenkiről, nem tudtam nem mosolyogni rajtuk, még ha nem csináltak semmit, akkor is jó volt olvasni a nevüket. Theo karakterét is megkedveltem, pedig az elején azt hittem, hogy végig fogom miatta szenvedni az egészet. :) 
Fülig Jimmy leveleit pedig továbbra is iszonyúan élvezem, és ezt még mindig nem tudom magamban feldolgozni, mert alapvetően gyűlölöm még a szándékosan ejtett helyesírási hibákat is egy könyvben. De hát ez! Imádtam olvasni. :) 

Régi ismerősünk Fülig Jimmy ez alkalommal egy ifjú amerikai milliomos expedíciójának lesz fontos szereplője. Legalábbis ilyesmire lehet következtetni gondosan vezetett naplószerű levelezéséből, amelyben St. Antonio főhercegnek számol be kalandjairól. Az események végső kimenetelére mégis Piszkos Fred közbelépése válik döntővé, aki a Na, mi újság, Wagner Úr nevű hajón követi válogatott legénységével a milliomos hajóját. Az illusztris hajó legénységének és főleg a Kapitánynak lesz tehát érdeme, hogy a rég eltűnt kutató helyett egy banditát fog felfedezni az unatkozó milliomos – és az is, hogy Fülig Jimmy a „kölcsönkenyér visszajár” elv alapján a küzdelmes dicsőség ünnepléséből kimarad, s ehelyett karanténba kerül.


Kedvenc rész : 

BÖLCS RABLÓK BALLADÁJA
írta SEKSZPIR ALADÁR

Költsd el pajtás nyomban a pénzed italra!
Amit ma megihatsz, ne halaszd holnapra.
Ne csak addig nyújtózz, míg a takaród ér.
Elszoksz a munkától, s akárki tettenér!
Munkára kényszerül, ki pénzét elissza,
Takarékos gengsztert elfogják, mert lusta!
Okulj ha látod, hogy gyűjtenek a méhek
S nincs soha egy vasuk; csoda hogy megélnek!
AJÁNLÁS!
Ki pénzét elissza, azt a munka tartja fönt,
Ezért van az, hogy a józanság öl, butít és
nyomorba dönt!

Tizenötödik fejezet

Sir Maxbell jól tudta: ez az ő napja! Minden szem figyeli. Előrelépett, és a bennszülöttek nyelvén így szólt:
– Keresni, hivi-hivi – (fehér földrajzkutatót jelent) – nektek, nálatok eltűnést gazi-hazi hozzátok, tőled bisunga orang mami-hami!
És kissé büszkén körülnézett. Ödön, a kannibál főnök vállat vonva mondta Watsonnak, korrekt angolsággal:
– Ez hülye, nem? Öreg urakkal előfordul az óceánon.

Huszonhatodik fejezet

Először Fülig Jimmy szólalt meg.
– Mondja, Mr. Theo – kérdezte merengve –, honnan szedte maga össze a világmindenség legnagyobb állatait?
– Úgy találomra alkalmaztam őket, ahogy magát.

Kilencedik fejezet

– Bántottam én itt valakit? Beszélj Buszkó Mócsink. Te okos vagy . Itten rágalmazott vagy szidott engem valaki?
– Itten nagyobb baj van te Fülig Jimmy. Asz történt, hoty a Piszkos Fred dicsért téged! Aszt nehéz elbírni!

Hetedik fejezet, 84. o.

– Ön egy megevett kutató nyomait akarja feltalálni! Itt vagyok én! Expedíció portás nélkül ma már nem az igazi! Ha megtagadja kérésem, továbbra is ebben az ágyterítőben járok, ami kifejezett propaganda ön ellen!

4. fejezet

Kész szerencse, hogy a férfiaknak nincs eszük. Ön természetesen kivétel. Magának sincs esze, de nem férfi.

Távolabb a futballbíró felesége beszélgetett a kórboncnokkal. Elmesélte, hogy a sportpálya melletti épületben laktak, és a büfét bérelték. Férjét egy válogatott mérkőzésről ismerte. Tizenötezer ember mutatta be a délután folyamán. Azt mondták a bíróra, hogy hülye, marha, szélhámos, paralitikus, de a férje fütyült rájuk, és a tizenegyes pontra mutatott. Berúgták a gólt, és ő akkor beleszeretett. Egy szál virágot küldött oda a kornervonalról. Ez a vad sportember azután este bemászott az ablakán. A sötét hálószobájába! Ilyen őrült fiú volt. A nő ijedten közölte a bíróval, hogy ha kompromittálja, és nem veszi feleségül, akkor az apja lelövi. A szerelmes bíró a sötétben nyomban megkérte a kezét. – Így történt – fejezte be a nő. – Sportházasság volt.

– Igen – bólogatott a kórboncnok –, a futball veszélyes testgyakorlás.

– Szeretem a sportembereket. Tudja, milyen szívük van?

– Hogyne! – legyintett fölényesen. – Aritmiás, és a határok erősen megnagyobbodottak. Ismertem egy híres futballistát, akit Wichmann-nak hívtak, és egy unokahúgomnak udvarolt. Ennek húszéves korában már a duplájára tágult az aortája. Nagyon érdekes szíve volt. Valahol meg is van otthon.

Ilyen szép este volt.

Huszonnegyedik fejezet

Az ördög sem rokonszenves, és mégis jobban kedvelik, amikor gonosz, mintha bölcsődalokat énekelne. Az ember ragaszkodik az illúzióihoz.

146. oldal

– Könyörgöm uraim… A molyok kiesznek!
– Már én is gondoltam erre – súgta vissza Mr. Theo –, még holnap behintjük naftalinnal magát.
Molyokról többé nem volt szó.

23. fejezet, 161. old. (Albatrosz 1966)

Rejtő Jenő : Mi Újság Wagner Úr ?

Rejtő az egyik legokosabb magyar író , mert a humorhoz bizony kell ész, kell bölcsesség. Humorosan írni, hát ahhoz pedig még kell egy nagy adag irodalmi, írói készség, egy ráérzés, egy meglepő, mindig kicsavart, de mégis egyszerű világkép és ezek ügyes használata. 
A könyv minden mondatát olvastam már legalább 5-6x hogy megértsem , de ettől még ez a legjobbakat  tudok nevetni rajta századszor is. Szóval Rejtőbe is van bőven annyi bölcsesség, mint egy Coelho könyvbe, csak a nagy különbség, hogy Rejtő könyvben más is van és ezért utánozhatatlan, utolérhetetlen.

A kötet tematikus merítés a rejtői világból: a vicces beszólásoktól, párbeszédektől, kifacsart aforizmáktól a filozofikus gondolatokig, a fanyar humorú életszemlélet megnyilvánulásaitól a jellegzetes rejtői figurák és jelenetek leírásáig: a becsület és bűn, élet és halál, a légió és a kikötő, a nők és a szerelem témaköreit ölelve fel.

Kedvenc rész : 

A kötet tematikus merítés a rejtői világból: a vicces beszólásoktól, párbeszédektől, kifacsart aforizmáktól a filozofikus gondolatokig, a fanyar humorú életszemlélet megnyilvánulásaitól a jellegzetes rejtői figurák és jelenetek leírásáig: a becsület és bűn, élet és halál, a légió és a kikötő, a nők és a szerelem témaköreit ölelve fel.

– Úgy érzem megőrülök! 
– Nálam nagyobb a baj. Néha pillanatokra épelméjűnek képzelem magamat.

7. oldal (Lazi, 2009)

A férfi mindent kiszámít alaposan, előrelátóan, precízen, véglegesen. És erre jön a nő! Másodpercenként százhúsz kilométeres hazugságokkal, lihegve, hadarva, szemlesütve, ájuldozva vagy mosolyogva; egyszer csak jön, és mindent halomra dönt!
Aztán leül e halomra, és kipúderezi magát.

19. oldal, Lazi Kiadó, 2009.

Egy fillért sem adok. Vagy ideadja az írást, vagy egyszerűen fejbeütöm. Választhat. Fej vagy írás.

36. oldal, Lazi Kiadó, 2009.

Finoman cserzett bőrdíszműből szükség esetén türhető ragut tud készíteni.

90. oldal (Lazi, 2009)

Nagyon valószínűen hangzik, amit mond, tehát biztos, hogy hazudik.

35. oldal (Lazi, 2009)

– Akar dolgozni?
– Nem.
– Miért?
– Elvesztettem a meggyőződésemet.
– És ez mitől jön?
– Tavaly Nápolyban loptam egy kockás felöltőt, és azóta úgy érzem, hogy úrnak születtem. Elhatároztam, hogy többé nem dolgozom.
– Azelőtt dolgozott?
– Nem. De hiányzott az elhatározás.

89. oldal, Lazi Kiadó, 2009.

A munka nem szégyen, de unalmas.

107. oldal, Lazi Kiadó, 2009.

A férfiak ősi naivitása alig hanyatlott valamit a kőkorszak óta.

20. oldal, Lazi Kiadó, 2009.

A nő olyan, mint egy költői hasonlat. Ha szép, akkor az sem baj, ha nincs semmi értelme.

21. oldal, Lazi Kiadó, 2009.