J. R. Ward : Síron túli szerető (Fekete Tőr Testvériség 2.)

Rhage a Fekete Tőr Testvériség legveszélyesebb vámpírja. Nincs nála keményebb vagy gyorsabb harcos, és telhetetlenebb szerető sem. Kegyetlen átok sújtja, amelyet az Őrző szabott ki rá. Lelke sötét oldalával viaskodik, és ha egyszer alulmarad, az végzetes következményekkel jár… A gyönyörű Mary Luce Rhage védelemre szorul. Már évekkel ezelőtt elvesztette hitét a csodákban, mégis kétségbeesetten küzd annak a férfinak az oldalán, akit szeret. Az örök szerelemért. Az örök életért. Kettejük erotikus szenvedélyéről szól az Éjsötét szerető folytatása, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.

Úristen! Úristen! Úristen!
Ez a rész még jobb volt, mint az előző. És van egy olyan érzésem, hogy minden kötet után ezt fogom mondani :D
Wardnak valami újat sikerült alkotnia egy agyonírt témában. Engem megvett magának ezzel a sorozattal, az biztos!
Imádom a szereplőket, a szituációkat, de főleg a Testvériséget. Mindegyik tagját :))
Rhaget imádtam – azt hiszem, csak imádni lehet – Maryvel együtt. Olyan szép párt alkotnak.
Betekintést nyerhettünk az új szereplők életébe, és ezzel persze, a további kötetekbe is. Nagyon kíváncsi vagyok Zsadist könyvére, egy biztos már most erősítem a rajongói táborát ;)

Kedvenc rész : 

  – Jól van, nagyfiú, feküdj le!
Ó igen! Ágy. Végre ágyban fekhet!
– Nézd csak, ki van itt? Vishous nővér.

A zsaru is ott állt a zuhany alatt vele, és török dohány illata volt. Biztosan Vishous is a fürdőszobában van, gondolta.
– Hollywood? Nem túl meleg a víz?
– Nem. – Tapogatózva a szappanért nyúlt. – Nem látok semmit.
– Nem baj. Jobb is, ha nem látod, hogy festünk itt együtt meztelenül. Komolyan, haver, elég lelki sérülés ez nekem mindkettőnk helyett is.

70. oldal

Ráfeküdt a paplan tetejére, és a bokáját keresztbe tette. Minden idegesítette: a túl meleg szoba, a pizsama, a köntös. Most már tudta, hogy érezheti magát egy ajándék, papírba becsomagolva, szalaggal átkötve: viszketősen.
– Te mindig ezt viseled alváshoz? — kérdezte Mary.
– Hát persze!
– Akkor miért van rajta az árcédula a köntösön?
– Azért, hogy ha esetleg szeretnék még egyet, tudjam, hogy pontosan mi ez.
Az oldalára fordult, háttal a lánynak. Aztán megint hanyatt feküdt, és a mennyezetet bámulta. Egy perccel később megpróbálkozott a hason fekvéssel is.
– Rhage — szólalt meg Mary halkan a félhomályban.
– Mi az?
– Ugye meztelenül szoktál aludni?
– Többnyire igen.
– Nézd, leveheted a pizsamát. Nem probléma.
– Nem akarom, hogy… zavarjon téged.
– Engem inkább az zavar, hogy állandóan forgolódsz azon az oldalon. Úgy érzem magam, mint egy összerázott saláta.

24. fejezet

– Micsoda manipulátor vagy!
– Jobban szeretem magamat végeredmény szervezőnek tekinteni.

320. oldal

 Nem találok szavakat kedvesem, mert egyetlen kiejtett szavam sem méltó arra, hogy meghalld.

 – Akkor mondd azt!
– Mit?
– Azt, hogy „semmi”. Mondd azt, hogy „semmi”! Újra és Újra. Csak mondd!
(…)
– Jól van! Semmi. Semmi. Semmi. Semmi. Semmi. Seeeeeemmmmmi. Na? Ennyi elég volt? Most már elengedsz?

-  Rhage?
– Mi az?
– Egyet elárulok. Közeleg a végzeted. Egy nő hamarosan rád talál. Rhage felnevetett.
– Csak nem? És milyen lesz? Én azt szeretem, ha…
– Szűz lesz.
Rhage megborzongott, a lába földbe gyökerezett.
– Ugye, csak viccelsz?

 – Ti, srácok olyanok vagytok, mint a pletykás vénasszonyok, de komolyan.

– A nő ma hajnalban kidobott a házából, miután sárba tiporta az önérzetemet.
– Mi szörnyűséget mondott?
– Nem túl hízelgő párhuzamot vont köztem és egy kóbor kutya között.

161. oldal

– Mary, nem szeretném, ha félnél tőlem.
A lány egy ideig csak figyelte, ahogy a szájában forgatja a cseresznyeszárat.
– Nem félek. Phurynek és V-nek lehet, hogy volt oka az aggodalomra, de én biztosra vettem, hogy engem nem bántanál. Semmiképpen sem. Azt nem tudom, miért vagyok ebben olyan biztos, egyszerűen csak tudom.
Rhage mély levegőt vett.
– Istenem, annyira szeretlek! Nagyon, nagyon szeretlek.
Aztán elmosolyodott.
Mary felnevetett, de olyan hangosan, hogy a teremben minden tekintet felé fordult.
A cseresznyeszár gyönyörűen rá volt kötözve Rhage egyik szemfogára.

456. oldal