Kilencedik második félévében az iskolai élet ezerrel pezseg: farsangi bál, Valentin-hét, Valentin-napi bál, tavaszköszöntő buli, osztálykirándulás és még sok minden más… Az osztályközösség eközben egyre jobban összekovácsolódik.
Reni érdeklődése Cortez iránt szerelemmé változik; vágyakozás, reménykedés, féltékenység, csalódás, aztán ismét reménykedés között őrlődik, mert a fiú viselkedése egyáltalán nem egyértelmű…
„Se varázslók, se boszorkányok, se vámpírok nem lakoznak e könyv lapjain, és mégis csupa varázslat, bűbáj és hátborzongatás, mert ha olvasni kezded, olyan érzésed támad, mintha tükörbe… varázstükörbe néznél!” Böszörményi Gyula
Most szigorú leszek, és azt mondom, hogy ez a két kötet elfért volna egyben is, feleennyi oldalon, mert azért elég sokszor nem történik semmi, és igazából nem érdekel minden áldott tanítási nap összes tanórájának minden eseménye. És több jellemfejlődést várok, a szülők pedig kifejezetten idegesítőek és karikaturisztikusak már (van ilyen szó?); ha még egyszer azt mondják, hogy „a kis barátod”, valakinek behúzok egyet.
Ja, és remélem, Cortez ki fogja még érdemelni valamivel ezt a nagy szerelmet azon túl, hogy ultramenő meg állati jóképű, és néha rendes.
Minden kritikám ellenére azonnal nyúlok a harmadik részért természetesen; nem tökéletes, de azt nem mondtam, hogy nem addiktív. :)
Ja, és remélem, Cortez ki fogja még érdemelni valamivel ezt a nagy szerelmet azon túl, hogy ultramenő meg állati jóképű, és néha rendes.
Minden kritikám ellenére azonnal nyúlok a harmadik részért természetesen; nem tökéletes, de azt nem mondtam, hogy nem addiktív. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése