2014. november 30., vasárnap

Sokadik kedvenc könyv : Dublin Street (Dublin Street 1.)

Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.
Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…

Először is : bármikor beköltözök Dublin Street-re!
Ez a történet telitalálat! Olvasás közben visszatért egy régóta hiányolt érzés, amit már nagyon régen éreztem olvasás közben. Nem tudnám nevén nevezni, de a hatására minden gondolatomba beleszövődött a könyv cselekménye, állandóan pörgött rajta az agyam. Komolyan, nem bírtam magammal.
Borzasztóan örülök, hogy ez a dolog újra előjött bennem :)
Braden maga a tökély! Amikor először felbukkant nem tudtam milyen szereplő lesz, egy igazi tuskónak tűnt, de szerencsére kiderült, hogy azért ez így nem teljesen igaz. Erős személyiség, mély érzésekkel, erkölccsel, humorral, vad szenvedéllyel burkolva. Olyan módszeresen csalogatta ki Jocelynt a begubózott állapotából, hogy öröm volt nézni! 

Kedvenc rész : 
– Éppen mosogattam, amikor az az alattomos szemét mögém lopakodott, és átkarolta a derekam. Aztán megcsókolt. Itt – mutattam dühösen a nyakamra. – Nem lehetne feljelenteni valahogy?
– Miért, mert szereti önt? – nevette el magát dr. Pritchard.
Hátrahőköltem, és undorodva ráztam a fejem.
– Dr. Pritchard – kérdeztem halkan –, mégis kinek a pártján áll?
– Bradenén.
345. oldal

– (…) Tudja, mi a rosszabb annál, amikor az ember kockáztat és veszít?
Megráztam a fejem.
– Az elszalasztott lehetőségek, Joss. Azok nagyon ki tudják kezdeni az ember lelkét.
355. oldal

– Azt mondtam, hogy Adamnak egy kurva nagy focilabda van a feje helyén – magyarázta Ellie a húgának. – Mert egy kurva nagy idióta. 
Elodie majdnem felrobbant. 
– Befejeznétek végre a kurvázást? 
– Bizony – sóhajtottam fel ingerülten. – Ez kurva nagy tiszteletlenség, emberek. Kurva nagy. 
Clarkból és Adamból kitört a röhögés, miközben én bocsánatkérően vonogattam a vállam, és bűbájos mosolyt villantottam Elodie-ra. Elodie dühösen emelte égnek a szemét. 
– Megyek, megnézem, hogy áll a vacsora. 
– Segítsek? – kérdeztem udvariasan. 
– Nem, nem. Kurvára nem szükséges köszönöm.

– Az elszalasztott lehetőségek, Joss. Azok nagyon ki tudják kezdeni az ember lelkét.
355. oldal

Képzeljünk el egy természetfilmet, amelyben a cuki kis szurikáta éppen hazafelé igyekszik a négy cuki kis szurikátalábán a kotorékba, a politikai csatározások, egyéni drámák és a családi élet színhelyére, ám hirtelen egy bazi nagy sas jelenik meg a feje fölött…
Az okos kis szurikáta gyorsan fedezékbe vonul, és várja, hogy a bazi nagy sas elmenjen.
Kis idő múlva a szurikáta úgy dönt, a sas már biztosan megunta a várakozást, és szépen továbbállt, hogy egy másik cuki kis szurikátára hozza rá a frászt. Előmászik tehát a rejtekhelyéről, és nagy vidáman folytatja az útját.
És amikor a kis szurikáta már éppen megnyugodna, hogy ép bőrrel megúszta a kalandot, a bazi nagy sas lecsap rá, és a bazi nagy karmai közé kapja őt.
Nos… én pontosan tudom, mit érezhet ilyenkor a kis szurikáta…
171. oldal


– A legtöbb nő kihasználná, hogy egy taxiban ragadtunk: lerágná a fülemet, képembe nyomná a telefonszámát… s a többi.
(…)
– Akkor sem adom meg a számomat.
A pasas elvigyorodott.
– Ki kérte, hogy adja meg?
16-17. oldal

– Jó dumád van, azt meg kell hagyni.
– A kezem is ügyes. Bebizonyítsam?
179. o

Ha faképnél mersz hagyni, elgáncsollak!

Az ember néha szavak nélkül is tudja, hogy valami megváltozott.
Akár egy pillantás is elég, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz a barátunkkal, és erősebb alapokra helyezzük a kapcsolatunkat. Ugyanez igaz a testvérekre vagy a szülőkre is — a tekintetünk azt üzeni: mindig számíthatsz rám, és az egyszerű családtagból vagy haverból hirtelen igazi társ lesz.
252. oldal


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése