Katy és Daemon végre igazából is együtt vannak, ami jól is jön a lánynak, mert Blake árulása után elhidegül a többi Luxentől, főleg Dee-től, akit érthető módon megviselt Adam halála, de Katynek tulajdonképpen nem sok ideje van ezen rágódni. Will visszatérésétől retteg, a Blake miatti bűntudatán rágódik, ráadásul Dawson, Daemon kiszabadult ikertestvére eltökélten szándékozik kiszabadítani szerelmét, Beth-t a Daedalus karmai közül. Kat és Daemon természetesen segítenek neki.
Tulajdonképpen az egész könyv egy hatalmas készülődés az elkerülhetetlenre, mármint Beth mentőakciójára, és mint ilyen elég kevés akciójelenetet, viszont annál több romantikát tartalmaz. Katy és Daemon egyre közelebb kerülnek egymáshoz, miközben itt-ott folyton beüt a krach, új információk kerülnek elő, régi és új segítőtársakra tesznek szert, már-már laposnak is mondhatnám, de nem az, mert az egészet áthatja az érzés, hogy valami nagy fog történni a végén. Természetesen óriási, ajtócsapkodós függővég lett a dologból, és még ha tudtam is, hogy ez fog történni, nagyon megfogott a tálalása. Na, ennyit a tartalomról.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kedvencem . Most olvasom a számítógépen és már vibrál a szemem . Annyi olyan dolog van benne amit csak nem is sejt az ember . Én is azt gondoltam hogy tudom . De nem . Izgalmas . Meghökkentő . Vicces . Romantikus . Különleges .
Kedven rész :
– Hiányoztál – ismertem be.
– Tudom. Nem élhetsz nélkülem.
– Ezt azért nem mondanám.
– Ismerd be.
– Na tessék, az egód már megint az útban áll – cukkoltam.
Daemon most a nyakamat csókolgatta, az állam alatt.
– Mihez?
– A tökéletes hangulathoz.
Daemon horkantott.
– Csak szólok, hogy ami az útban áll…
– Ne tetézd – intettem le, bár beleborzongtam, amikor a kulcscsontom tövében lévő mélyedéshez ért az ajka. Ebben semmi rossz nem volt.....
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
– Lazíts, cica, vagy muszáj lesz szereznem neked egy pamutgombolyagot, hogy azzal játssz!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kint méteres a hó, Daemon pedig félmeztelen.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Elkaptam a karját, és vonszolni kezdtem a lépcső felé.
(…)
– Katy, mit mondtam neked a hálószobádról?
És én meg azt hittem, ennél jobban nem lehet elvörösödni.
– Anyu! – Megrántottam Daemon karját, de ő nem mozdult. Anyu arca sem enyhült meg.
Sóhajtottam.
– Anyu, úgysem fogunk lefeküdni, amikor itthon vagy.
– Nos, drágám, jó tudni, hogy csak olyankor fekszetek le, amikor nem vagyok itthon.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
– Köszönöm – emeltem fel a meleg poharat. – A tiéd hol van?
– Ma reggel nem voltam szomjas – felelte a tollát pörgetve az ujjai között. – Szia, Lesa! – köszönt a vállam felett átpillantva.
Lesa sóhajtott.
– Nekem is kell egy Daemon.
– Neked Chaded van – néztem rá. Muszáj volt vigyorognom.
Lesa a szemét forgatt.
– Ő nem hoz nekem kávét.
– Nem mindenki lehet olyan nagyszerű, mint én – jegyezte meg mosolyogva Daemon. A plafonra néztem.
– Az egód, Daemon, az egód…!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
– Van egy ötletem!
– Le kell vetkőzni hozzá?
– Tudom. Nem élhetsz nélkülem.
– Ezt azért nem mondanám.
– Ismerd be.
– Na tessék, az egód már megint az útban áll – cukkoltam.
Daemon most a nyakamat csókolgatta, az állam alatt.
– Mihez?
– A tökéletes hangulathoz.
Daemon horkantott.
– Csak szólok, hogy ami az útban áll…
– Ne tetézd – intettem le, bár beleborzongtam, amikor a kulcscsontom tövében lévő mélyedéshez ért az ajka. Ebben semmi rossz nem volt.....
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
– Lazíts, cica, vagy muszáj lesz szereznem neked egy pamutgombolyagot, hogy azzal játssz!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kint méteres a hó, Daemon pedig félmeztelen.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Elkaptam a karját, és vonszolni kezdtem a lépcső felé.
(…)
– Katy, mit mondtam neked a hálószobádról?
És én meg azt hittem, ennél jobban nem lehet elvörösödni.
– Anyu! – Megrántottam Daemon karját, de ő nem mozdult. Anyu arca sem enyhült meg.
Sóhajtottam.
– Anyu, úgysem fogunk lefeküdni, amikor itthon vagy.
– Nos, drágám, jó tudni, hogy csak olyankor fekszetek le, amikor nem vagyok itthon.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
– Köszönöm – emeltem fel a meleg poharat. – A tiéd hol van?
– Ma reggel nem voltam szomjas – felelte a tollát pörgetve az ujjai között. – Szia, Lesa! – köszönt a vállam felett átpillantva.
Lesa sóhajtott.
– Nekem is kell egy Daemon.
– Neked Chaded van – néztem rá. Muszáj volt vigyorognom.
Lesa a szemét forgatt.
– Ő nem hoz nekem kávét.
– Nem mindenki lehet olyan nagyszerű, mint én – jegyezte meg mosolyogva Daemon. A plafonra néztem.
– Az egód, Daemon, az egód…!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
– Van egy ötletem!
– Le kell vetkőzni hozzá?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése