2014. november 30., vasárnap

Szakítópróba

Tanulságos történet volt: Soha ne szólj hozzá egy idegen pasihoz, aki egy bárban Shakespeare-t olvas, mert biztosan a feje tetejére állítja az életed! :D 

Szüzesség.
Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be.
És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…
Cora Carmack egy huszonegynehány éves író, aki huszonegynehány évesekről ír. Sok mindennel foglalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. egy hipermarketben), izgalmas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami megnevetteti. Szereti a szereplőit a lehető legképtelenebb helyzetekbe hozni, és miközben segít rajtuk, megpróbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a kétbalkezes embereknek is szükségük van szerelemre…

Kedvenc rész :
Beléptem a sötét folyosóra, ám a keze nem jött utánam. Hátranéztem és láttam, hogy még mindig ott áll az ajtó előtt, a kezét lezseren zsebre dugva. 
(…) 
– Arra vársz, hogy behívjalak? – kérdeztem, és néztem, ahogy továbbra is az ajtón kívül áll. – Most jön az a rész, amikor azt mondod, hogy vámpír vagy? 
– Nem, esküszöm, hogy csak azért fehér a bőröm, mert angol vagyok.

Hogy tudják az emberek ebben a korban eldönteni, kivel akarják tölteni életük hátralevő részét? Én még azt sem tudtam biztosan, mit szeretnék vacsorára!
11. fejezet

… egyes kapcsolatok csak úgy befejeződnek. Fényesen izzanak, ragyognak, mint egy csillag, aztán semmi különös nem történik, csak elérkeznek az életük végéhez, és kiégnek.
120. oldal, 16. fejezet

– Hogy van a macskád?
– Milyen macska? Ja! AZ ÉN MACSKÁM! A macska… ami az enyém. Ó, remekül van… a kislány. – Ugye azt mondtam, hogy nőstény? – Nagyon jól. Nyávog, dorombol, meg a szokásos macskás dolgokat csinálja.
57. oldal

Ha itt vagy, elfutok, s ha nem, futnék utánad.
15. fejezet (Euripidész)

A remény… micsoda egy aljas dolog tud lenni.
166. oldal, 22. fejezet

Egyszer, mikor kicsi voltam, és véget ért egy barátságom, az anyukám azt mondta, hogy egyes kapcsolatok csak úgy befejeződnek. Fényesen izzanak, ragyognak, mint egy csillag, aztán semmi különös nem történik, csak elérkeznek életük végéhez, és kiégnek.
120. oldal

– …Udvarolhatnék neked az életem történeteivel, ahogy Othello tette Desdemonával. (…)
– Inkább nem hasonlítanám az esténket egy olyan párhoz, akiknek gyilkossággal/öngyilkossággal végződött az életük.
16. oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése