Joss Stirling : Sky - Lélektársasak

Bocsánat a több hetes eltűnésemért . A gépem megint felmondta a szolgálatot és igazán nagyon érdekes könyvet se találtam ami lekötötte volna a figyelmem ... ( Persze Sky  után ez már másképp van :) )

Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül.
Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt…
Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme.


Én is szeretnék egy Zed Benedicet . De ki nem ? :) Amikor a könyvet olvastam azon gondolkodtam hogy hogyan lehet egy ilyen fantasztikus , eseménydús , hiper szuper klassz történetet kitalálni . (?)
 A karaktereket nagyon  imádtam , főleg amikor megtudtam hogy nem csak egy Benedic van hanem hét . 

Kedvenc részem : 

– Tökéletes a magasságod. A mi családunkban mindenki óriás vörösfenyő-méret; egy bonsai pont jól jön a változatosság kedvéért.

90. oldal

A papád épp most veszi le rólam a mértéket a koporsómhoz, mondta Zed.
Á, dehogy!
Furcsa képek ugranak be… mind meglehetősen fájdalmas, és hátrányosan érinti a jövőbeli terveimet, hogy egyszer én is apa legyek.

144. oldal

– Ó, azok a szép idők, amikor tizenhat éves az ember. Beül egy kávéra, aztán egyszer csak a rendőrőrsön találja magát!

179. oldal

Victor megszorította a kezem:
-Nagyon bírlak, Sky. Igazi harcos lélek vagy!
– Bizony ám! Hallottad, Zed?! Bambi, az őzike a múlté. Igazi rottweiler vagyok – és nagyon mérges.
– És nagyon kicsi – tette hozzá Zed, őt még mindig nem győzte meg Victor.

301. oldal

– Aha, félelmetes voltál, bizony – értett egyet Zoe is, és nagyon küzdött, hogy ne nevesse el magát. – Mint Bambi… a hátán egy kalasnyikovval.

76. oldal

– Mivel én főztem, Xavnek kell takarítania, így szabadok vagyunk – magyarázta és a kabátomat nyújtotta nekem.
– Főztél?! Szóval te ezt ennek hívod?
– Jól van, szenesítettem – mondta, és megfogta a kezemet, majd kifelé vezetett a hátsó ajtón.

132. oldal

Zed kivette a könyvet a kezemből.
Á, pingvinek?! Milyen izgalmas kis lények ezek, nem is tudtam, hogy tanulmányozod őket. Melyik órán foglalkoztok ilyesmivel?
A „Hülyén kinéző lények tartsanak össze” című órán.

157. oldal

– A francba, Zed, elégeted az egészet! Ha jól emlékszem, azt mondtad, ez lesz életed legjobb pizzája! – Xav megragadta a konyhai kesztyűt, és kikapta a kissé megfeketedett szélű pizzát a sütőből.
Zed beleszimatolt a levegőbe:
– Tényleg ez a legjobb! Épp csak megperzselődött. Határozottan fejlődök.
– Mi haszna van, hogy ilyen okostojás vagy, ha még egy pizzát se tudsz megsütni?
– Én is ezt kérdezem magamtól mindennap – válaszolt Zed jókedvűen, miközben a pizzaszeletelőt halászta elő.

131. oldal